Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Kudora János: A katholikus magyar egyházi ékesszólás jelenlegi állásáról és emeléséről
564 vérének csodáját nézni,1 azután a lourdesi forráshoz.2 Kényelmes bizonyítási mód ez, de célra nem vezet. Pünkösd után nyolcadik vasárnap. «Az ítélet bizonyos és nyilvános lesz». Ezen beszédben hitünk ezen nagy igazsága: lesz utolsó Ítélet, bebizonyítását ötvennégy sorban meríti ki, egyetlen érvet hozva fel e nagy- igazság bizonyítására s ez a következő: «mivel az erény ritkán veszi el e földön jutalmát, a bűn pedig büntetését, ezért kell utolsó ítéletnek Lenni».3 Épen ilyen az erkölcsi tárgyú beszédek tartalma és kidolgozása ; sehol sem emelkedik fel nagy erkölcsi igazságok tárgyalásához, alant mozognak a beszédek oly körben, hogy külön beszédekben kellene azt megokolni, hogyan kerülnek ezen tárgyak az egyházi szószékre; ilyenek: «Urjövet első vasárnapra. A korszellemről»,4 «Pünkösd után negyedik vasárnapra. Korunk igen elterjedt és siralmas betegségéről, az elégedetlenségről», 5 «Pünkösd után tizenkettedik vasárnapra. A becsületről és ennek ellenségeiről».“ «Böjt negyedik vasárnapra. Hogyan szerezzük meg a mindennapi kenyeret». Oly hangok szólalnak meg e beszédben, minőket eddig csak népboldogító politikai kortesektől lehetett eddig hallani: «Mindenki tapasztalhatja, hogy a népnek napról-napra kevesebbje lesz, szegényedik, s ennek daczára mégis mindig többet követelnek tőle, míg végre elveszik tőle azt a koldusbotot is, melyre öregségében támaszkodni akar és odalökik lelketlenül a legnagyobb nyomor vagy épen az éhhalál karjaiba. . . . Sötét gondolatok ezek sz. H! De még sötétebbé válnának, ha folytatnám .... A vész elhárításáért csak hadd hozzák az istentelen államok a rengeteg sok törvényt, azért ezáltal meg nem akadályozhatják azt pusztító útjában, mert törvény senki számára kenyeret nem teremt, legíölebb azok számára, akik azt gyártják».7 A szegény és éhségtől elcsigázott népet a szószékről ily bevezetésekkel felizgatni, több annál, mint amennyi megengedhető. A beszédek alakja arányban van a kezelt beszéd-anyaggal. 1 I. h. 492. — 2 I. h. 493. — s I. h. 518-19. — 6 I. h. 472. — 6 I. h. 566. — ’ I. h. 225. 4 I. h. 3. —
