Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Dr. Szilvek Lajos: Vértanúk és vadállatok
hitetleneket feldobta szarvaival, vérben fagyban hagyva a haldoklókat. Ami a szenteket illeti, ugyan düh- és irtóztató hévvel töri ellenük, nem juthatott el hozzájok. Dacára a tüzes vassal történt böszítésnek, a gondviselés eltávolítá őket a vértanúktól. Miután ettől hajuk szála sem görbült meg, más vadakat bocsátottak ellenök. Végre az ezen állatokkal tett különféle, de eredménytelen kísérletek után kardélre hányattak s temetőjük a tenger lön. Az egész birodalomban ismétlődtek e jelenetek. Achaiá- ban sz. Myron az amphitheatrum közepén megkötöztetett. Az ellene bocsátott oroszlán lábait nyaldossa és szétharapja a kötelet, amelylyel helyhez volt kötve. Prenesteben egy 15 éves gyermek, sz. Agapit, két rendkivül vad oroszlán martalékának van kiszemelve : két ugrással az arena közepén terem e két fenevad, de hirtelen megállanak. lefeküsznek Agapita előtt, gyengéden megnyaldossák lábait, s mintegy szórakoztatására a földön henteregnek; végre vértanúnk parancsára visszavonulnak ketreceikbe, sz. Mágusra Caesareaban (Cappadocia) egy medvét és egy párducot bocsátanak. Amaz lábaihoz fekszik, a párduc pedig felegyenesedve elölábait vállaira teszi, kedvez neki s nyelvével letörli arcának verejtékét. Nicomediá- ban sz. Pantaleon köré gyűl az arena minden fenevadja s versenyre kelnek egymással, hogy melyik képes több jelét adni a szenthez való ragaszkodásának s mindaddig nem térnek vissza odúikba, míg kezét fejőkre téve, meg nem áldja őket. Ancyrában sz. Kelemen és Agatharg az egészen megszelídült oroszlánok és tigrisek között így imádkoznak: «Dicsőség neked Krisztus, aki értünk magukat a fenevadakat is megszelídítetted. Hajtunk, leggyarlóbb szolgáidon meg akartad mutatni, hogy mennyire hitelre méltó, mit az írás a Te prófétád Dánielről elbeszél, mert ime az ellenünk bocsátott oroszlánok és legkegyetlenebb vadak rögtön szelídek és nekünk hízelgők lettek, mert velünk vagy ó Dániel Istene!» Sz. Thyssus Apameában vezettetett az amphiteatrumba.1 1 2 1 A Bollandisták (Jan. II., p. 815.) ezen aktákra vonatkozólag ezt írják : «Omnia fide digna planeque solida et stupendis plena miraculis». 2 fi* — 40:’. —
