Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
XIII. Leó körlevele a bibliai tudományok művelése tárgyában
34 zólag mondta szent Ágoston,1 hogy többet nem tud belőle, mint amennyit tud, ha valami nehézség támad benne aminek magyarázata bajos, kiki tartsa magát ugyanazon doktor mérséklő intelméhez:2 «Jobb ha az ember értelmét nem ismert, de hasznos okok nyűgözik, mint ezek hasztalan értelmezésében fáradozva a szolgaság járma alól a tévely tüzeibe kerülni.» Ha tanácsainkat és parancsainkat őszintén s tisztelettel köve- tendik mindazok, akik az említett segédtudományokat mívelik, ha mind irataik mind előadásaik által az igazság ellenségeinek legyőzése érdekében törekszenek gyümölcsöztetni tudományukat s hogy az ifjúságot megóvják a hitetlenség veszedelmétől, akkor méltán dicsekedhetnek, hogy érdemes munkát végeztek a Szentírás körül s oly segítséget nyújtottak az Egyháznak, aminöt gyermekei tudománya s hitbuzgóságától méltán remélhet. Ezek azok Tisztelendő testvérek, amiket a szentírási tanulmányokra vonatkozólag alkalomszerű intelem s rendelet gyanánt Isten sugallatából mondani jónak látunk. — Már 'most legyen a ti gondotok, hogy illő tisztelettel meg is tartassanak, hogy nyilván kitűnjék Isten kegyelme iránti köteles hálánk azért, hogy bölcsesége igéit az emberi nemmel közölte, s hogy szándékunk bö és óhajtott sikerét lássuk különösen az ifjúság vallásos oktatásában, amely nekünk akkora gondunk s az Egyháznak oly nagy reménye. Tekintélyetek- s intelmeitekkel igyekezzetek szaporán odahatni, hogy papnevelőitekben és a vezetésiek alatt álló főiskolákon e tanulmányok kellő tiszteletben s mívelésben részesüljenek. Virágozzanak hatalmasan és sokat igéröleg az Egyház útmutatása, a szentalyák üdvös iratai s példája s az ősök magasztalt cselekvésmódja nyomán s idő folytán jussanak hatalmas lendületbe, hogy mint a kath. igazság igazi oltalma és dicsősége meglássák rajtuk, hogy Istentől eredtek a népek örök üdvösségére. Végül a növendékeket s az Egyházak elöljáróit atyai szeretettel intjük, hogy a Szentíráshoz mindig a legnagyobb tisz- * * Ad Januar, ep. LV. 21. 2 De docrt. Chr. 111. 9, 18.
