Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

Dr. Szilvek Lajos: Vértanúk és vadállatok

VÉRTANUK ES VADÁLLATOK. keresztény vértanúság a bátorság erényének legkivá­lóbb ténye. Elszenvedni a legnagyobb rosszat, a ha­gs Iáit Krisztusért — ez a bátorság tetőpontja. A leg­főbb, a legreálisabb jót, az életet önként, lelkesülten odavetni egy meggyőződésért, — ez a ragaszkodás netovábbja. Majo­rem charitatem nemo habet. A kalholikus hittudomány a vértanúk hősies állhatatosságát minden időben csodának tartotta az erkölcsi rendben (miracu­lum ordinis moralis). Nem az, hogy néhányan meghaljanak meggyőződésükért, hanem a keresztény vértanúság lényege­sebb körülményeivel, ez az a tünemény, amely természetes utón, emberi erőből nem származtatható; az így minősített vértanúság az a csoda, amelyre minden időben hivatkozott a kath. hittudomány, mint nagy, ellenállhatatlan érvre azokkal szemben, akik a keresztény vallás isteni voltát tagadásba vet­ték. A legfényesebb drágakövek egyike ez, melyet Krisztus bele helyezett a fényes koronába, amely az isteni gondviselés, jóvoltából jegyese homlokát diszíti. Az Isten adja a különös erőt ily kitartáshoz. Rossz ügy­höz rendkívüli módon Isten közre nem működik. A vértanú­ság tehát nyilvánvaló isteni jóváhagyás azon vallás mellett, amelynek hívei ezen vallás igazságaiért meghalnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom