Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

Dr. Franciscy Lajos: A liberalismus szabadságainak viszonya a természeti joghoz

Következik a harmadik feltevés: a vallási eljárás szabadságát az állam saját hatalmi köréből származtatja le. Az a hatalmi kör, amely e szabadságot magában foglalhatná, bizonyára az állami mindenhatóság határtalan területén keresendő. A nép a hatalom végső eredete, egyedüli szabályozója, egyedül jogosított tényezője a törvényhozásnak. S mivel az állam, a néphatalom összefoglalt lényege, hatalmát csak korlátlannak gondolhatjuk. E következtetés ellen, magában véve, minthogy az az előzményből foly, nincsen kifogásunk. Más kérdés, minő méltatást érdemel az előzmény, — de erre most nem szükséges kiterjeszkednünk. Azt azonban nem vagyunk képesek megérteni, hogy a népfelségen nyugvó mindenható állam, minő alapon jutott a vallásszabadságnak az indifferentismus mezébe bujtatott elvéhez ? Az állam a néphatalom kifejezése, így hangzik az alaptétel. Jól van; a néphatalom a vallás dolgában azt vallja, hogy minden ember azt a vallást követheti, amely neki tetszik vagy egyet sem. Ez vallási önkény, illetőleg atheis- mus A mindenható államnak is ugyanezt kellene vallania. E helyett mit mond ? «Az állam valamennyi vallással egyenlően bánik», azaz valamennyit egyforma jogvédelemben részesíti. Attól eltekintve, hogy ez merő lehetetlenség, mert a vallási érdekek különbözősége a jogvédelem egyenlőségét feltétlenül kizárja, az említett elv a mindenható államot elleni- mondásra keveri a népfelség tanával. Míg ugyanis a polgár- szabadon választhat a vallások között, vagy szabadon vetheti el valamennyit, addig a polgárok összessége, az állam fázik mind a kettőtől, a vallási csere-bérétől ép úgy, mint az atheis- mustól, és inkább a közömbösség álláspontjára helyezkedik. Ez kibúvónak kényelmes eljárás lehet, de nem fejezi ki a «felséges nép» álláspontját és akaratát. A modern állam érzi, hogy az egyéni vallásszabadság elve az ö tulaj donképeni céljának, az absolutismusnak nem kedvez. Mert ha egyhez köti le magát a sok vallás közül, ez által már gátat emel saját hatalmi túlterjeszkedésének, ha pedig kijelenti, hogy egyikről sem akar tudomást venni, polgárainak az ellenszegülését hívja ki maga ellen. Hogy e kelepczéböl kimenekülhessen, a közömbösség tanával ámítja el a népet, és a vallási jogegyenlőség-