Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

XIII. Leó körlevele az összes fejedelmek- és népekhez. Fordította dr. Rada István

összezavarnak, gyakorlatban pedig nagyon is szétválasztanak, igen hasznos érv meríthető a keresztény bölcseletből. Mert bármilyen legyen is az államforma, ha egyszer biztos és min­denki által elfogadtatik, hogy a tekintély az Istentől van, az ősz azonnal belátja, hogy törvényesen bírják némelyek a paran­csolás jogát, amelynek megfelelő mások részéről az engedel­messég kötelessége, amely az emberi méltósággal nem ellen­kezik, mivel az ember inkább az Istennek, mint embernek ■engedelmeskedhetik; az Isten pedig kijelentette, hogy igen kemény itéletök lesz azoknak, kik uralkodnak, hacsak az ö személyét jogosan és igazságosan nem képviselik. De az egyesek szabadsága sem kelthet senkiben sem irigységet és gyanút, mert senkinek sem árt, s oly dolgokra vonatkozik, melyek jogosak és a köznyugalommal összeférnek. Végre, ha azt tekintjük, amit az egyház, a népek és fejedelmek anyja és békéltetője tehet, amely arra született, hogy mind a kettőt tekintélyével és tanácsával segítse, akkor leginkább kitűnik, mennyire érdekében van a közjónak, hogy az összes nemzetek azon legyenek, hogy ugyanazon egy keresztény hitet vallják. Mindezeket elménkben forgatva és teljes szívünkből kívánva, messziről látjuk, hogy milyen lenne a jövőben a dolgok rendje a földön, és mi sem kellemesebb, mint az abból fakadó jóknak szemlélete. Alig képzelhető, mily versenyezve sietnének egy­szerre a nemzetek minden nagyszerű és kedvező dologra, ha nyugalom és béke lenne, ha a tudományok lendülete fokoztatnék, ha ezenfelül a keresztény tanok és utasításaink alapján, föld- mívelö, munkás és iparos társulatok alapíttatnának és szapo- ríttatnának, amelyeknek segélyével a falánk uzsora is elnyo­matnék, a hasznos munkák mezeje is tágulna. E jótétemények befolyása korántsem maradna meg a pol­gáriasodon és müveit nemzetek határai között, hanem bővizű folyamként messze szétáradna. Mert miként elöl mondottuk, fontolóra kell venni azt, hogy számtalan nemzet már évszá­zadok óta epedve várja azt, akitől az igazság és polgárosodás világosságát nyerni fogja. Igaz, hogy a népek örök üdvét ille­tőleg az Örökkévalónak tervei nagyon távol vannak az embe­rek értelmétől: mindazáltal, hogy oly különböző földrészeken — 365 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom