Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

Irodalmi értesítő

folytonos küzdelem az állami omnipotencia mindent abszorbeáló törekvéseivel. A szabad, egészséges fejlődést az állami, rubrikák száz meg száz aprólékos rendelkezései akadályozták hosszú időn keresztül, s habár újabb időben némi javulás mutatkozik, az állami beavatkozás nyomai majd minden intézetben még ma is föltalálhatok. Fájdalommal olvassa az ember mennyit kellett küzdenie egyik-másik buzgó püspöknek, hogy szemináriuma számára csak egy-két szobát is kapjon, hogy egy prefektus vagy egy spirituális számára állami dotációt nyerjen, hogy az állam által megállapított növendék-számon (numerus fixus) felül égy-két növendéket a szemináriumba fölvehessen, nem is szólva II. József intézkedéseiről, melyek magába a theologia tanításába, sőt a papnevelés legbelsőbb ügyeibe is belenyúltak.

Másrészt azonban örömmel olvassa az ember Zschokke munkájában, hogy főleg a legújabb korban az osztrák püspöki kar nagy része igazi lelkesedéssel viselte szívén a papképzés magasztos ügyét és semmi személyes áldozattól nem riadt vissza, hogy minél nagyobb tökélyre emelje azt az intézményt, mely a papságnak s így a hitéletnek is egyik legfontosabb alapja, forrása. Mint örvendetes tényt regisztrálhatjuk, hogy a papnevelés (e fogalom alatt értve a theologia tanítását is) Ausztriában folytonos fejlődésben van, sőt épen Zschokke munkájából látjuk, hogy soha sem állott azon a magas-nívón, melyet ma már általában elfoglal.

Ami magát Zschokke munkájának beosztását illeti, ez három részből áll: Az I. részben az egyetemi theologiai fakultások történetét; a 11. részben a szemináriumok és az egyházmegyei hittudományi intézetek, a III. részben a szerzetesi hittudományi intézetek történetét adja elő keletkezésüktől napjainkig az összes meglevő levéltári adatok fölhasználásával és megjelölésével.

Legnagyobb becsesei bírnak nézetünk szerint az egyes részek azon fejezetei, melyek a theologia-tanitás fejlődését, ennek Összes stádiumait tüntetik föl az idézett, vagy legtöbbször teljesen közölt adatok alapján. Ily részletességgel és mond— 345 —