Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
XIII. Leó körlevele a bibliai tudományok művelése tárgyában
28 a liittudós viselkedésére nézve nagyjából ugyanazon szentalya a következő szabályt ajánlja: «Arait ők a természeti dolgokról igaz érvekkel tudnak bizonyítani, mindarról bizonyítsuk be mi is, hogy nem ellenkezik a Szentírással; akármivel hozakodnak elő könyveikből, ami a Szentírással, azaz a katho- likus hittel ellenkezik, vagy mutassuk ki valamikép, vagy minden kétely nélkül higyjük, hogy hamis.»1 E szabály okszerűsége feltűnő, különösen ha tekintetbe veszszük első sorban azt, hogy a szentkönyvek íróinak azaz helyesebben «az Isten lelkének, aki általuk szólt, nem az volt a célja, hogy ezeket (t. i. a látható dolgoknak benső alkatát) magyarázgassa az embereknek, aminek az üdvösségre nézve nincs semmi becse.»1 2 s hogy azért ők természetvizsgálat helyett a dolgokat néha átvitt értelemben írják le vagy tárgyalják, legtöbbnyire pedig azon módon szólnak róluk, mint ahogy akkoriban beszélni szokás volt, s mint ahogy sok dologról mai nap is a mindennapi életben beszélni szoktak még a legtudósabb emberek is. Mivel pedig a köznapi beszéd első sorban és sajátkép azt fejezi ki, ami érzékeink alá esik: a szent írók is ennek meg- felelöleg jártak el, midőn (az angyali doktor szavai szerint) «azt követték, ami érzékeink elé tűnik»,3 vagyis amit maga Isten az emberekhez szólván, azok felfogásához mérten, emberi módon fejezett ki. Bárha a Szentírás védelmében fáradhatatlanul kell munkálkodni, mégsem szükséges egyformán védelmezni minden nézetét, amelyet akár a szentatyák, akár a későbbi Szentírás magyarázók felvetettek: ezek ugyanis ama kor véleményei lévén, a természeti dolgokat illető helyekre vonatkozólag meg- eshetik, hogy bár igaz meggyőződésből úgy ne vélekedtek legyen, hogy ne Írhattak volna valamit, ami ma már alig állhat meg. Ez irányban tehát szorgalmasan meg kell vizsgálni, hogy értelmezéseikben mit adnak elő úgy, mint valóban a hithez tartozó vagy azzal szorosan összefüggő dolgot teljesen egy 1 De Gen. ad litt. I. 24. 2 U. o. II. 9. 8 Summa Th. p. 1. q. LXX. a. 1. ad 3.