Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Irodalmi értesítő
342 E folyóiratok nagy számuknál — szerző hat ilyet említ — és széles körű elterjedettségüknél fogva döntő befolyást gyakorolnak az egyházi beszéd jelen állására, akár előnyére, akár kárára ; ez kétségtelen tény. Érdemes munka lett volna tehát, párhuzamot vonni az önállólag megjelent beszédgyüjtemények és ezen folyóiratok termékeinek értéke között. Bármelyik oldalra hajolt volna is a mérleg serpenyője, érdekes lett volna megtudni, hogy e folyóiratok korlátozzák-e és mennyiben az önálló beszédgyüjtemények elhelyezését, avagy sem ? Azonfelül, hogy ezen kérdés tudtunkkal még megvitatva nem volt, tanulságos voltát fokozta volna különösen azon esetben, ha esetleg a párhuzam ezen folyóiratok hátrányára dűlt volna el. Ezután esetleg kiderült volna annak oka, hogy a régibb időkből miért lehet majd minden plébániai könyvtárban feltalálni p. o. Alexovics Vazul jeles egyházi beszédeit? az újabb időből Szabó Imré-éit ? Ellenben a legújabb idők önálló beszédgyüj- teményeit általában hiába keressük ezen helyeken, nem található p. o. Répássy, Karsch, avagy a szerző által különösen kiemelt Károly János. Szerzőnk e helyett rövid párhuzamot von hazai és néhány német nyelvű egyházszónoklati folyóirat között, ú. m. Prediger und Katechet, Chrysologus, Blätter für Kanzel-Beredsamkeit; ezekről így szól: «mondhatom, hogy mindegyikben elég sűrűn találkoztam oly beszédekkel, melyek ellen egyház-szónoklati szempontból alapos kifogásokat lehet tenni.»1 Tudtunkkal hazai szakértők e folyóiratokat nem mondják minta beszédgyüjteményeknek, de saját otthonukban sem mondják ilyeneknek; ekként tehát az összehasonlítás az ügy felderítésére nézve meddő és mégis belőle kevés vigasztaló fény derül hazai folyóiratainkra, mert ha a mieink is olyanok, minőknek a szerző a külföldieket mondja, akkor nem igen érdemlik meg azon pártolást, melyben őket szerző részesíti. E fejezetet azzal zárja be a szerző, hogy az egyházszónoklati folyóiratok szerkesztőinek több hasznos tanácsot ad kiadványaikra nézve. A 11-ik fejezet a hitágazati és erkölcsi beszédekről szól; 104. lap.
