Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
A párisi kath. egyetem fölirata XIII. Leóhoz
319 alakot és oly terjedelmet igyekezett adni, amelyet korunk szükségletei követelnek. Ehhez az igyekezethez, ha valaha, ezentúl még inkább fogunk ragaszkodni, miután Szentséged encyklikájában új forrást találtunk erőnk felfrissítésére és alapot lépéseink biztonságára, boldogok lévén abban a gondolatban is már, hogy igyekezeteink Jézus Krisztus helytartójának örömet okoznak, és mi az ö óhajait megelőzve járunk. Ebben a meggyőződésben élve borulunk le Szentséged lábai elé fiúi hódolatunkat mutatva be atyánknak s kérve munkálkodásunk jutalmául alázatosan apostoli áldását. M. á'Hulst, rektor, J. Paguelle de Follenay, vicerektor, P. de Broglie, az azologetika tanára, P. Tervien és P. De La Barre a dogmatika tanárai, Vigourou, Fillion a Szentírás tanárai, Graffin, a keleti nyelvek tanára, Duchesne, P. Largent, az egyháztörténelem tanárai, Gasparri, Boudinhon a kánoni jog tanárai, P. Bidliot a scholastica philosophia tanára.» XIII. Leó pápa erre következőleg válaszolt:' «Kedvelt fiainknak, a párisi Institut Catholique rektorának és theologiai kara doktorainak. XIII. Leó pápa. Kedves fiaink, üdv és apostoli áldás! Mi tudtuk, mily tisztelettel s nemes ragaszkodással viseltettek ti személyünk és tekintélyünk iránt. Erről mi újabb tanúságot nyertünk abban a levélben, melyet ti egy szívvel-lélekkel intéztetek hozzánk e napokban. Ami ebben a levélben meghatott, az a ti sietéstek, hogy nekünk teljes engedelmességteket tanúsítsátok. Kijelentettétek, hogy készségesen fogadtátok és megtartjátok a tanításokat és utasításokat, melyeket a mi apostoli hivatalunk kötelessége irt elő a bibliai tanulmányok ügyében. Örömet okozott nekünk az is, midőn értesültünk e levélből abbeli erős elhatározásotokról, hogy e tanulmányokat felfrissült erővel fogjátok folytatni s hogy a megkezdett utón még szilárdabb és biztosabb lépéssel fogtok előretörni. Valóban nagyfontosságu dologról van a szó, és mi nagy szeretettel szenteltük jó idő óta minden gondunkat és minden
