Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

Hazai r. kath. főiskoláink tanrendjei

308

marad idejük a tudomány művelésére. Épen azért volna óhajtandó, hogy gyökeret verjen az a meggyőződés, hogy a lelki- pásztorok is ép oly hivatott művelői a tudománynak mint a professzorok, sőt esetleg hivatottabbak, amennyiben sokszor több szabad idő áll rendelkezésükre, mint az utóbbiaknak. Az az idő, mikor a tudomány kevesek kiváltsága volt, lejárt. Eltekintve néhány theologiai szaktól, mely könyvtárak, esetleg múzeumok közelségét tételezi fel, a theologia legnagyobb része oly természetű, hogy szerényebb terjedelmű, de jól összeválogatott könyvtár mellett a legutolsó faluban is eredménynyel művelhető.

Egy szóval, egyesítsünk minden erőt, alaptalan előítéletekkel ne riaszszunk el senkit a munkától. A tudományt nem mások adják, hanem mindenütt magunknak kell szereznünk, s erős akarattal mindenütt megszerezhető az. Csak ha minden erőt értékesítünk, ha a katholikus tudománynak minél szélesebb körben művelőket és híveket szerzünk: akkor remélhetjük, hogy a magyar katholikus irodalom felküzdi magát arra a magaslatra, ahol a nyugati nagy nemzetek katholikus irodalma áll.

Nagyvárad. Dr. Székely István.

HAZAI R. KATH. FŐISKOLÁINK TANRENDJEI.

E folyóirat szerkesztője, hogy a hazai r. katholikus hittani főiskolák tanrendjeit mind összegyüjthesse és közölhesse, hittani főiskoláink egyes tanáraihoz a következő levelet intézte:

«Már több ízben, hol külön levelekben, hol «Bölcseleti Folyóirat» és «Hittudományi Folyóirat» cimü közlönyeimben, kértem hazánk r. kath. hittani főiskoláinak tanárait, szíveskedjenek részletes ismertetést adni az intézetükben alkalmazott tanmenetről s e kérésem hol az összes tárgyakra, hol csupán a bölcselettudományra vonatkozott. Ebbéli kéréseimnek kielégítő eredménye eddigelé nem volt, miért is még mindig lehetetlen teljes képet nyújtanunk a magyar katholikus papjelöltek tudományos képeztetéséröl.

Már pedig ily képre, ily teljes tájékozódásra igen nagy