Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
XIII. Leó körlevele a bibliai tudományok művelése tárgyában
23 helyeknek, amelyek tisztázása érdekében a katholikus szerzők legjobb tehetségüket s igyekezetüket már réges-régen fényes sikerrel érvényesítették. Mert bár a más vallásnak tanulmányait okosan használva, itt-ott jó sikerrel alkalmazhatja a kath. Szentírás-tanító, jegyezze meg mégis, hogy az ősök gyakori bizonysága szerint1 a Szentírás romlatlan értelmezése az Egyház kebelén kívül sehol sem található s nem is várható olyanoktól, kik az igaz hit híján nemhogy a Szentírás belső részeibe hatolhatnának, hanem ellenkezőleg csak a kérgén rágódnak.2 Az pedig legíöképen kívánatos és szükséges, hogy a Szentírás használata uralja az összes hittani tudományokat s azoknak mintegy lelkét képezze; így tartották ezt mindenha a szentatyák s a legkiválóbb hittudósok s így is cselekedtek- Mert a szent hit tárgyáról, a vele összefüggésben levő dolgokról szólva, ezeket legföképen a Szentírásból igyekeztek bizonyítani és tisztázni; a Szentírásból és a szent hagyományok, bői cáfolták az eretnekek téveszméit, s a katholikus hitelvek értelmét, szellemét és összefüggését is abból magyarázták. Amin épen nem csodálkozhatik, aki meggondolja, hogy a kinyilatkoztatás forrásai közt a legkiválóbb hely a Szentírást illeti meg, s hogy épen ezen okból a hittani tudományokat helyesen és magasztos tartalmukhoz méltóan a Szentírás alapos ismerete s állandó használata nélkül, alig lehet mívelni. Helyes ugyan, hogy a főiskolákon, s más tanintézetekben úgy nevelik az ifjakat, hogy a hitelvek ismeretét és helyes értelmét elsajátítsák s hogy a hitágazatokból, alkalmas érvelés segélyével, szilárd és kipróbált bölcseleti elvek alapján más hitelvekre következtetni tudjanak: a tanult és alapos tudású hittanár azonban még sem teheti túl magát a hitelveknek a Szentírásból való bizonyításának szükségességén. Mert a szent hittan elveit nem kölcsönzi más tudományoktól, hanem egyenest az isteni kinyilatkoztatásból veszi. Nem vesz kölcsön más tudományoktól, mint nálánál tekintélyesebbektől, hanem felhasználja őket, mint kisebb rendüeket szolgálattételre. A szent hittan eme 1 Cfr. Clem. Alex. Strom. VII. 16.; Orig, de prine. IV. 8. ; in Levit, horn. 4, 8; Tertull. de praesc. 15 ssgg. S. Hilar. Diet in Matth. 13, 1. 2 N. Sz. Gergely. Moral. XX. 9.(al. 11.)
