Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

P. Seb: Buddha csodái

284

ellenkezik a józan észszel és az erkölcsösséggel. A józan észszel, mert azt állítja, hogy az erény gyakorlása oka a megsemmisülésnek. Hiszen akkor szintigy azt is lehetne állítani, hogy a világosság, ha növekszik, egyszerre sötétséggé lesz. A huddhismus ellenkezik az erkölcsösséggel, midőn a jóknak megsemmisülést, a gonoszaknak pedig végnélküli létet igér; ez annyit jelent: cselekedjetek rosszat és örökké éltek.

De a huddhismus továbbá istentelen, atheistikus jellegű is. Ebben a rendszerben mondja Burnouf (464. 1.) Cakja-Muni nem emel ki egy Istent különösen. Ö mindent saját magának köszön és egy előbbi Buddhának, akinek eredete ép oly kevéssé isteni, mint az övé. E rendszerben az isteneknek semmmi szerepük nincs, ök nem teremtik Buddhát és nem akadályozhatják meg az ö keletkezését, minthogy ö több mint isteni jellemét az erény gyakorlásának és saját személyes fáradozásainak köszöni; az istenek itt nem egyebek, mint oly lények, kik végtelenül hatalmasabbak az embernél, de mint ez, úgy ök is alá vannak vetve a vándorlás vagy átalakulás örök törvényének. Az istenség neve megmaradt, de jelentménye elenyészett. Láttuk, hogy a legfőbb istenek és Dévák leszálottak az égből, hogy Cakja-Muninak hódoljanak és ezáltal elismerjék felsöbb- ségét; ök is a lét gyarlóságainak vannak alávetve, mint valamennyi, mélyen Buddha alatt álló halandó. A Buddhismus tehát atheismus; legfőbb lény Buddha, aki noha ember, mégis saját erejéből a legfőbb fokra, minden lény fölé emelkedik.

A buddhismusban nem az ész és s logikái törvények, hanem a képzelet szerepel. Cakja-Muni «csodái» fantastikusak, csak arra valók, hogy a nézőkben üres, hiábavaló bámulatot keltsenek, nem pedig, hogy a jámborságot és az erényt ter- jeszszék; méltók egy komédiáshoz, de nem egy vallásalapitólioz és erényhöshöz. Buddha életében dicsőítve van a rajongás, az erény torzképe. Mert csak ilyennek lehet nevezni pl. azt a jelenetet, midőn Cakja-Muni a vadállatoknak adja eledelül fejét. De Buddha élete és tettei nélkülözik a hihetőséget is, mert nincsenek bebizonyítva; nem egyebek naiv meséknél, melyeknél a törekvés az, hogy minél nagyobbakat mondani és a féktelen képzeletnek tápot nyújtani. Egészen más benyomást tesz-