Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Dr. Szalay Hubert: Korszerű megjegyzések a szentségek megvonásának kötelezettségéről
27-í akkor a gyónás teljessége céljából szükséges kérdéseket e tárgyra nézve is tartozik intézni hozzájok. ad b) Ha a gyóntató ismeri a gyónó elveit, s ha ez említés nélkül hagyja e tárgyat, akkor a gyóntató halálos bűn terhe alatt köteles a gyónót e dologra nézve figyelmeztetni, s megoktatni arról, hogy ez eljárása és gondolkodása által Isten törvényét szándékozik szüntelenül megszegni, rá nézve csak a katholikus egyház lehet irányadó, s ez elveivel sza- kítnia kell. Ha ezt nem akarja őszintén föllett erős fogadással s az eddigi bűnök felett érzett igaz bánattal megtenni, akkor a feloldozásra érdemeden s a feloldozás megadása által ügy a gyóntató, mint a gyónó szentségtörést követne el. Arról a kimentésről itt szó sem lehet, hogy a gyónót meg kell hagyni jóhiszeműségében, nehogy anyagi bűnökből (pecc. materiale) alakiak (pecc. formale) jöjjenek létre. E tárgyra nézve az egyház tanítása oly világos, a katholikus felfogás oly feltűnően nyilatkozik meg, hogy legyőzhetetlen tudatlanságban, jóhiszeműségben megmaradni a nevezett felfogásra nézve moraliter lehetetlen. Legfölebb kétes hiszemü- ségben lehet még valaki, de ekkor is érzi mindenki ama kötelezettséget, miszerint bármi módon is tartozik e tárgyban megbizonyosodást szerezni. Akikről pedig a lelkiatya nem tudja bizonyosan, de alapos a gyanú, hogy ilyen elvüek, akkor szintén halálos bűn terhe alatt tartozik a gyóntató prudentiától vezérelt kérdéssel megemlíteni, vájjon nem beszéltek-e a hit dolgai, az anya- szentegyház tanítása ellen. Ha a felelet igenlő, az eljárás a következő, t. i. ad c) Akik azt mondják, hogy a hit ellen beszéltek, meg- kérdendök körülményesebben, hogy mely tárgyról; mert sokszor a szertartások vagy egyházi személyek kigúnyolásáról is ezen kifejezéssel vádolják magukat némelyek a gyónásban. Az őszintén nyilatkozókkal azután nem lesz nehéz az eljárás, akik azonban ez általános kifejezés mellett megmaradnak, azokról nem látszik, hogy a kellő töredelemmel, dispositióval bírnak. Az ilyeneket okosan figyelmeztetni kell arra, hogy a bűn tárgyáról már csak azért is említést kell tenniök, hogy megítél-
