Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Dr. Szalay Hubert: Korszerű megjegyzések a szentségek megvonásának kötelezettségéről
258 létre, kik már házasságot kötöttek még ma is élőkkel, azaz kiknek másokkal kötött házasságuk még fennáll; mert hiszen ez nem volna más, mint a bigámiát magával a törvénynyel világos szavakban formálisan szentesíttetni; - hanem azt mondja a polgári házasság, hogy a házassági kötelék bírói felbontással illetve semmissé nyilvánítással megszüntethető. Akit már most a polgári törvény nem tart házasnak, annak azután megengedi az újabb házasságot — «és ez most már nem biga- mia». És ugyan miért nem ? «mert az első házasság már nem létezik». Isten színe előtt azonban, ha egyszer érvényes volt ama előbbi házasság, nem válik az felbontottá emberi hatalom által soha (lásd 11. szám); tehát, jóllehet más társadalmi s jogi minősítéssel s elnevezéssel illetik is, de önmagában véve a bigamia megkísérlése (intendálása)1 még mindig fennforog, s mindez a polgári törvény oltalma alatt.2 A polgári házasság tehát hitellenes, mert tagadásba veszi a házasság egységét. 11. Védje bár csak szavakkal ugyan, a polgári házassági 1 Azért mondjuk «megkisérlés»-nek, mert a kereszténységtől fogva objektive, tárgyilag bigamia nem létezhetik (contradictio in terminis lenne), mert amíg pl. az első feleség él, nem feleség az a második nő, kit, habár a polgári törvény oltalmában, a férfi magához vett, ez csak nő, de nem házastárs. A kánonjog alapján álló polgári törvények sem azon felfogásból büntetik a bigámiát, mintha ez valóban birna második házastárssal is, hanem csak a házasságkötés külső alakja szerinti eljárást veszi bűnténynek.- A nálunk alkotott törvényjavaslatokat illetőleg, hogy a dolgot in concreto vegyük, egész világosan «a házasság egységéről» szóló dogmába ütközik és bigámiát tart fenn ama intézkedés, hogy holttá nyilvánítás esetén, ha a házasfelek egyike sem tudta, hogy a holttá nyilvánított él, habár ez később elő is kerül, ennek házassága nélkülözi az érvényességet, és az új házasság lesz érvényes, mely pedig csak vélt házasság (matrimonium putativum) és az isteni és kánoni törvények szerint csak a vélt házasságnak előnyeivel bir. A vallásos lelkeknél elő fog tehát fordulni, hogy ők házasságukat csak vélt házasságnak fogják tartani és azt a holttá nyilvánítottnak előkerülésével megszűntnek fogják tekinteni. Minő lelkiismereti gyötrelmekkel járó helyzet fog ebből előállni, különösen akkor, ha az egyik fél ragaszkodik a semmis, de a világi törvény által védett házassághoz, melyet a másiknak hitbeli meggyőződése semmisnek néz.» Schlauch bíboros fölterjesztése az egys. polg. ház. jogról szóló törvényjavaslatra. 1893.
