Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Hölszky Károly: A hexaëmeron és az ember alkotásáról szóló szentírási részletek magyarázata
242 melyet az örök Elme egyszer megállapított, valahol megbomlott volna. Az ember századok során kifejlesztett különféle ismereteivel, különösen a természetbölcsdet és természettudomány segélyével át- és átkutatja e müvet és csodálatánál szót nem találva megsemmisül. Voltak beteg elmék, melyek a józan közvéleménynyel, illetőleg a kinyilatkoztatással — melyen amaz alapul — szemben a mindenségben nem csak hogy rosszat véltek találni, de Alkotóját is rossz lénynek mondották ; commenta eorum delevit dies. Vannak, kik ugyanezen tekintélyekkel szemben Isten eszméjét úgy vélik az emberiségből kiirthatni, ha a világegyetemet végtelennek és öröknek mondják (Specht: Populäre Entwickelungsgeschichte der Welt. Gotha, 1880.); commenta eorum delebit dies. A valódi tudomány soha sem talált kutatásai közben olyat, mit e rövidségében is oly nemes kinyilatkoztatott elbeszéléssel szembesíthetett volna; s ha néha-néha mégis úgy látszott, hogy a kinyilatkoztatás a tudománynyal szemben meseként kezd föltűnni, az idő előrehaladván a biztos megoldáshoz vezetett s ilyenkor nem Isten igéje, hanem a vele ellenkező tan dőlt meg, száműzetett a mesék országába. Ma is bizton kimondhatjuk azt. amit több száz év előtt mert kimondani az egyház fénylő csillaga sz. Ágoston: Maior est Scripturae huius auctoritas, quam, omnis humani ingenii capacitas.» (Gen. ad litt. 1. 2. c. 5.) A Mózes megörökítette teremtés történetét többé nincs okunk gáncsolni, hanem egyedül csak csodálni. Csodálni Isten bölcsességét s előtte megsemmisülni: «Mirabilis facta est scientia Tuam Ami még előttünk érthetetlen, arra bizalommal mondhatjuk: «Veniet tempus, quo profunda naturae patefiant/» (J. Rossi Hexaem. Neap. 1777. p. 2.) Csüggednünk, kétségbeesnünk nem szabad, mert írva vagyon: «Coelum et terra transibunt, verba autem mea non transibunt /» Besztercebánya. Hölszky Károly
