Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Hölszky Károly: A hexaëmeron és az ember alkotásáról szóló szentírási részletek magyarázata
219 ......................... Quod medicorum est Pr omittunt medici: tractant fabrilia fabri. Sola scripturarum ars est, quam sibi passim omnes vindicant. Scribimus indocti doctique poemata passim, (Hieron. Paulino 6. Az egy pártól való származás pedig — mit Hűmmel a Szent- irásból az állatvilágra vonatkozólag vélt kiolvashatónak — egyedül az emberre vonatkozólag bizonyos. Arra a kérdésre pedig, vájjon a madár elözte-e meg a tojást, avagy viszont, ugyanazt mondhatjuk, amit a magról és növényről mondottunk, legokosabban azonban Jób könyvének említett szavaival válaszolhatunk: Usque huc venies et non procedes amplius ! Ne tovább !! Ill Az ember teremtése. a) Általában. Két világrend immár megteremtve. Egyfelől a szellemvilág áll megajándékozva értelemmel és szabadakarattal valamint a Teremtő malaszt-ajándékaival; a nyüzsgő és immár tökéletesen kifejlett anyag másfelől, felruházva mindama föltételekkel, melyek egy új, értelmes és szabad teremtmény, az ember létét és fenmaradását biztosítsák. Két végletet látunk még mindeddig a mindenségben átmenet nélkül összekötő kapocs hiányában. Most már az anyag is ki van fejlesztve, most már áthidalható az örökké élő szellem és a véges anyag között tátongó roppant kéreg, még pedig e két világ- tényező kombinálása által. A teremtésben már csak egy tényező van hátra, hogy a világegyetem a relativ tökély netovábbja legyen. E tényező az ember. .... Sanctius his animal mentisque capacius altae Deerat adhuc et quod dominari in caetera posset: Natus homo est: sive hunc divino semine fecit Ille Opifex rerum, mundi melioris origo; etc. így Ovidius (Metamorphoseon 1. v. 77. squ.)
