Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Hölszky Károly: A hexaëmeron és az ember alkotásáról szóló szentírási részletek magyarázata
210 az újonnan teremtett állati lelket illeti, mert ez az állati szervezet mozgatója; szabályozza e lélek tehetségét, az ösztönt úgy az ön-, mint a fajfentartásban. Ez áldás nélkül az állatélet semmiképen sem lett volna biztosítva. Huszonharmadik vers. Et factum est vespere et mane, dies quintus. Az állatvilág fejlődése igen nagy igényekké’ bír, miért is nincs mit csodálkoznunk, ha némely állatfaj, mely az ön- és fajfentartáshoz már csaknem olyan viszonyokat kíván, mint maga az ember, mindjárt az állatélet első szakaiban nem jelentkezett. A különféle tényezők huzamosb fejlődése miatt az ezektől függő állatélet sem fejlődhetett ki egyszerre. Ez az oka annak, hogy a fauna fejlődése két napot vesz igénybe a teremtés történetében. A fejlődés e hosszas időköze mellett szavaz különben a geológia is az ásatag leletek között való kutatása alapján. Hogy észrevételeinket az állatvilágról az erre vonatkozó bibliai szöveg teljes kifejtése után tehessük meg, most haladék nélkül áttérünk a hatodik nap müvének szövegértelmezésére. Huszonnegyedik vers. Dixit quoque Deus: Producat terra animam viventem in genere suo, iumenta et reptilia et bestias terrae secundum species suas. Factumque est ita. Huszonötödik vers. Et fecit Deus bestias terrae iuxia spe- cies suas et iumenta et omne reptile terrae in genere suo. A iu- mentum épen úgy nem jelenti itt az igás-jószág különös osztályát, mint fentebb a cete grandia a vizi állatok valamely osztályát, hanem pótolja a héber HÍSmS fogalmát, melyet a LXX találóan T£Tpá:rou;-szal (négylábú) fordít. E fogalom nem valami természetrajzi osztályt, hanem általában a négylábú gerinceseket öleli fel a mózesi felfogás szerint, kizárva innen a négylábú hüllőket s kétéltüeket, melyeket a következő remes (LXX ápravóv, Vulg. reptile) fogalom ölel fel. A bestia terrae (^"iNHrpn chajtó-erec) az eredeti szövegben nemcsak a vadállatokat, vagy ragadozókat, hanem általában minden élő állatot felölel, mint a fbipíov. (LXX). Ha a fejlettség kisebb, nagyobb foka határozza meg a a teremtés egymásutánját, továbbá, ha tökéletesebb azon
