Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
XIII. Leó körlevele a bibliai tudományok művelése tárgyában
H indult meg a mieink részéről úgy az eredeti nyelven, mint a latin fordításban meglevő szentírási könyvek tanulmányozásában. Végre, midőn a görög nyelv tanulmányozása új életre kelt s a könyvnyomtatás áldásos intézményét is szerencsésen feltalálták, a Szentírás mívelése hatalmas arányokat öltött. Valóban csodálatos, hogy mily rövid idő alatt terjedtek el a könyvsajtó útján sokszorosított szentkönyvek, különösen az ú. n. Vulgáta, egészen elözönlötték a katholikus világot, úgy hogy épen abban a korban, amely ellen leginkább szórják rágalmaikat az Egyház ellenségei, részesült a Szentírás a legnagyobb tiszteletben s mindenek szeretetében. Nem mellőzhető el az sem, mily nagy érdemet szerzett a szentírási tudományok körül a tudós férfiak az a serege, amely a viennei zsinattól a trienti szent zsinatig terjedő időközben élt s különösen a szerzetes-családokból került ki; ezek ugyanis részben új segédeszközökkel s éles elméjük minden szerzeményével munkálva nemcsak gyarapították az ösök vérén öröklött kincset, hanem mintegy előkészítették útját a következő századnak, mely a trienti zsinatból indulva ki, már-már visszavarázsolta az ősatyák dicső korát. Az sem ismeretlen, nekünk pedig kedves emlékű, hogy elődeink, IV. Pius és Vili. Kelemen eszközölték a Szentírás régi alexandriai és ú. n. Vulgáta fordításainak híres kiadásait, melyek később V. Sixtus és ugyanazon Kelemen tekintélye alatt tényleg megjelenvén, még ma is közhasználatban vannak. Az ugyanazon időszakban megjelent és nagy gonddal előkészített más régi Szentírás-kiadások is, úgymint a többnyelvű antwerpeni és párisi, vajmi alkalmasak azon állítás őszinte vizsgálata és elismerésére, hogy nincs mindkét szövetségi Szentírásnak egyetlen könyve sem, amelynek ne akadt volna jó magyarázója, hogy nincs egyetlen, a Szentírást illető fontos kérdés sem, amely sokak elméjét termékenvítöleg ne foglalkoztatta volna, kik közt nem egy — különösen a szentatyák iratainak bő ismerete révén — kiváló hírnevet szerzett. S a rákövetkező korban sem szünetelt a mieink szorgalma, mert mindig akadtak kiváló és ugyanazon tudomány dolgában érdemes férfiak, akik a Szentírást az észelviség (ratio- nalismus) hazug támadásai ellen a nyelvészeti és az ezzel
