Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Dr. Vajó József: A vallási és erkölcsi eszmék fejlődése
202 lásnak minden igazságát meg fogja ismerni. Látta már Abu- bacer (sz. Andalúziában 1100. körül, f 1185. Maroccoban), hogyha az ember tehetségei természetesen, egymással összhangban haladnak, az igaz vallás ismeretére jutnak; habár abban tévedett, hogy amint látszik, föltételezte, miszerint az ember természetes eszével a természetfölötti módon kinyilatkoztatott igazságokat is megismerheti. 0 egy müvet irt: «Haji Ibn Jockdahn» címmel; ezen munkát Prococke latinra fordította és így címezte : «Philosophus autodidactus» (Oxford, 1671.,), Eichhorn német fordításában adta ki 1788-ban e cím alatt: «Der Naturmensch», különben annyit jelent, mint az élő, az ébren levőnek fia. Ezen könyvben le van írva, mint jut Ibn Jockdahn egy lakatlan szigeten, távol az emberek társaságától először ismeretekre, később az ismeretek legfőbb fokára s annyira viszi, hogy magát bármikor az elragadtatás állapotába teheti. Esetleg egy idegen, Asal, jutott a szigetre s ezzel beszéltek együtt a Koran tanairól; a beszélgetés végén látták, hogy mindkettőjük ugyanazt mondja, csakhogy amit Koran képekben mond, azt Jockdahn világosan látta s a Koran csak azért beszél képekben, mert amúgy a nép meg nem értené, mert hiányzik nálok az a tökéletesség, mely Jockdahnnál megvolt, -s mely nélkül ezen tiszta ismeretre az ember szert nem tehet. * Láttuk röviden, mint ismerte meg minden nép Istent és mint homályosodtak el a népeknél a vallási fogalmak. Az emberek természetes törekvése Isten keresésére irányult: Istent keresvén megtalálták, mint a dolgok alkotóját. Az emberi ész megmutatta, milyen az Isten, hogyan kell öt tisztelni, mily elveket kell megtartani az embereknek Istennel szemben és mit kell tenniük embertársainkkal szemben. Az ember törekvő tehetsége súlyosaknak találta az ész által megállapított elveket, miért is ösztönözte az észt arra, mire az természeténél fogva is törekedett, hogy az istenségről való fogalmát s az erkölcsi elveket teljesen megismerje. Az ész engedvén saját tudásvágyának s törekvő tehetsége befolyásának, eltévesztette szabályos természetes haladását s lassanként olyan isteneket
