Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Dr. Vajó József: A vallási és erkölcsi eszmék fejlődése
189 adjon, hanem minden törekvésük a külső javakra, a harcban levő ügyességre, győzelemre, tiszteletre, gazdagságra s élvezetre irányait.»1 Amit az indusoknál láttunk, azt tapasztaljuk a legtöbb más népnél. A legtöbb népnek történelme igazolja sz. Pálnak mondását, mely szerint az ember szívének, törekvő tehetségeinek ferde iránya okozta, hogy az emberek az istenségről való helyes fogalmukat elvesztették, igen kevés népnél volt tisztán az ész természetes tudásvágya ezen elhomályo- sodásnak oka és ha még előbb indult is ki az eltorzítás, a törekvő tehetségek mindjárt más irányban kezdtek működni. Sz. Pál erről azt mondja: «Mert ámbár megismerték az Istent, nem úgy dicsőítették, mint Istent, és nem adtak neki hálát: hanem hiúkká lettek gondolataikban, és meghomályo- sodott az ö esztelen szívok; magokat bölcseknek mondván, bolondokká lettek. Fölcserélték a halhatatlan Isten dicsőségét a halandó ember, sőt a madarak, négylábúak és a csúszómászók képmásával. Ezért az Isten őket szívok kívánságaira a tisztátlanságra hagyá, hogy gyalázattal illették testeiket önmagokban.»1 2 Az emberek megismerték Istenről mindazt amit róla az ész természetesen megismerni képes; megismerték azon viszonyt, melyben a teremtöhöz állanak. Erről tanúskodnak a meglevő, idézett emlékek. Azt, hogy a népek azon viszonynak megfelelő módon éltek volna, már nem mondhatjuk oly bizonyossággal. Az emberek hiúkká lettek gondolataikban ; nem voltak megelégedve azon fogalommal, amelyet eszök alkothat s többet akartak tudni róla. Ugyanakkor már befolyásolva volt az érzékiség által törekvő tehetségűk is. Ez indította az észt, hogy az istenség fogalmát még jobban fejtse ki, a hiú gondolkodás pedig még jobban megerősítette ezen törekvést. Hiúknak, eszteleneknek nevezi sz. Pál őket, mert a helyesen haladó ész látja a logikai ugrást, látja az embernek Istenről való fogalmában a hibát; de esztelen szívok nem engedte, hogy az ész saját törvényeit mindenben kövesse. 1 Pesch, i. h. 32. hft. S. 10. 2 A Rómaiakhoz, 1. 21—24
