Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
XIII. Leó körlevele a bibliai tudományok művelése tárgyában
- 12 — és buzdításaink támaszául is, bátran hivatkozhatunk arra, hogy már a keresztény vallás kezdetétől fogva mindazok, akik életszentség és a mennyei dolgok tudása tekintetében kitűntek, sokat és fáradhatatlanul forgatták a Szentírást. A keresztény őskorban maguk az apostolok tanítványai: római sz. Kelemen, antiókiai sz. Ignác, sz. Polykárp, majd a hitvédö írók, név- szerint: sz. Jusztin és sz. Irén, leveleikben, könyveikben, akár a keresztény hit védelmére, akár a keresztény tanok ajánlására írattak legyen, a Szentírásból merítettek erőt, hitet s malasztos buzgóságot. Mikor pedig a kiválóbb püspöki székek helyén, így, hogy csak a legjelesebbeket említsük, Alexandriában s Antiókiában egyházi iskolák keletkeztek, a legfőbb, amit azokban tanítottak, a Szentírás olvasása, értelmezése és oltalmazásában foglaltatott. Ezekben sok egyházatya és író nőtt nagyra, kiknek hangyaszorgalma oly nagyszámú kiváló munkát szerze a rákövetkezett három évszáz folyamában, hogy ez a kor teljes joggal nevezhető a szentírásmagyarázati tudományok arany korának. A keletiek közt első helyen áll Origenes, kinek eímééle és munkabírása egyaránt csodával határos, kinek nagyszámú könyveiből, de különösen rengeteg hatnyelvű szentírási szövegéből a következő időkben szinte valamennyien merítettek. Ide sorozandók mások is, akik ennek a tudománynak terét kiszélesítették, így a jelesebbek közé tartozik: Kelemen és Cirill, akik Alexandriából valók voltak; Özséb és a másik Cirill, akik paleszlinaiak; Nagy szent Vazul, nazianzi és nyssai szent. Gergely kappadóciaiak; végre Antiokia szülte azt a szent Jánost, aki aranyszájúnak nevezteték, mert a szentírási tudományokban való jártasságával versenyzett elragadó ékesszólása. Nem kevesebb a kiváló tehetség a Nyugaton sem. A sok jeles közül hadd álljon itt Tertullián és Ciprián neve, szent Hilár, szent Ambrus, Nagy szent Leó és Nagy szent Gergely pápák, szent Ágoston és szent Jeromos fényes nevei; ez utóbbiak közül az első bámulatos elmeéllel fogta föl a Szentírás értelmét s kifogyhatatlan ügyességgel tudta alkalmazni a katholikus hit igazságainak bizonyítására; az utóbbi pedig oly jártassággal birt a Szentírásban s oly roppant munkát végzett annak
