Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
XIII. Leó körlevele a bibliai tudományok művelése tárgyában
<) természetfölötti kinyilatkoztatás pedig az egyetemes egyház hite szerint megvan úgy az írás nélkül való hagyományokban, mint azokban az írott könyvekben is, amelyek szent és kánoni könyveknek neveztetnek, azért, mert a Szentlélek sugallatából íratván, maga Isten a szerzőjük, s mint ilyen, Istentől szerzett könyvek jutottak az Egyházra.1 Ezt mindkét Szövetség könyveiről mindenha így tartotta, így vallotta az Egyház: és ismeretesek az ősök az iránt való nyomatékos bizonyságtételei, hogy Isten először a próféták által, majd a saját maga személyében, végül az apostolok által szólt hozzánk; hogy Szentírást is szerzett, melyet máskép kánoni írásnak is nevezünk,1 2 * s amely isteni kijelentés, isteni szó,8 olyan írás, amelyet a hazáján kívül messze földön zarándokló emberiséghez intézett és szent férfiak által küldött el a mennyei Atya.4 * Mivel tehát ily nagy a Szentírás tekintélye és méltósága, azért, mert maga Isten a szerzője, kinek fenséges titkait, szándékait s müveit foglalja magában, világos, hogy kitűnő becsű és legfőbb fokban hasznos a szent tudományoknak az az ága is, amely a Szent írás védelmezésével és magyarázásával foglalkozik. Mi tehát, akik eddig is gondoskodtunk arról, hogy azok a tudományok, amelyek Isten dicsőségének és az emberek lelki üdvének előmozdítására kiválóan alkalmasak, gyakori intelmeink és leveleink ajánlása révén felvirágozzanak, minek Isten jóvoltából már szép sikerét láttuk: most, régen ápolt szándékunk szerint a magasztos szentírási tudományok felélesztését, s a I mostani idők kivánalmainak megfelelő felvirágoztatását ajánljuk. Apostoli hivatalunk követelte szorgoskodásunk indít, kényszerít erre; nemcsak azért pedig, hogy az Úr nyája a katholikus kinyilatkoztatásnak ez ősforrásához szabadabban hozzá férhessen és bőségesen meríthesse belőle a lelki üdülést, hanem azért is, mert nem tűrhetjük, hogy megrontsák a Szentírást 1 Ugyanott. 3 S. Aug. de Civit. Dei XI. 8. 8 Rom. sz. Kelemen (I. ad Kor. 45.; sz. Polykárp ad Phil. 7.). 4 Ar. sz. sz. János (In Gen. hóm. 2, 2.). Sz. Ágoston (in Ps. XX. 2. 1.). Nagy sz. Gergely pápa (ad Theod. ep. IV. 31.).
