Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete
119 egyedül azért, hogy mindnyájan együtt éljünk Jézus Krisztusban. Ez az én vágyam, ez az én dicsőségem, ez az én örömöm, ez az én kincsem. Óh! ha ti meg nem hallgattok. és én nem sziinök meg szólani. én megmentem a magam lelkét; de én nem akarok nélkületek üdvözülni.1 Az apostol lelkének felsirása ez az Istenhez, telve szeretettel, távol a kétségbeeséstől! bár kétségesnek látja apostoli buz- góságának működését, még sem akarja saját lelkét megmenteni úgy, hogy lábainak porát hallgatóira hintse! A mire sz. Pál apostol e szavával: omnibus omnia fartus, rámutatott, azt valóságban és életben feltaláljuk sz. Ágostonnál: A magam részéröl kimondom, hogy legbensöbb érzelmeim egészen mások, ha a hitujonc képében tudós, tudatlan, polgártárs, idegen, gazdag avagy szegény áll előttem ... és ezen különbözőség igazgatja a beszédem kezdetét, folytatását és végét. Mindenki iránt ugyanazon szeretettel viseltetem s mégis nem mindenkinek nyújtom ugyanazon orvosságot. Ennek dacára mégis igaz, hogy a szeretet némelyeket felkarol, másokkal ellenben együtt szenved. Néha azon igyekszik, hogy némelyeknek épülésére szolgáljon, máskor attól retteg, nehogy visszatetszést szüljön; ezen lélekhez leereszkedik, a másikkal együtt pedig felemelkedik : itt gyengéd, ott szigorú, de soha sem rosszakaratú, mindenütt az édes anya szerepében működik.1 2 Miként aranyszájú sz. János sz. Pál apostolt választotta mintájává, úgy vonzódik sz. Ágoston sz. János apostolhoz a szeretet apostolához; és bár tudja, sőt beismeri, hogy az újszövetség ezen sasát merész röptében nem követheti,^mégis hogy legalább szemeivel követhesse röptének magaslatait, mélyen alázódik meg Isten előtt. János evangélistát az Úr a többi apostol társai felett azon kegyelemben részesítette, hogy a végvacsorán keblén nyugodhatott, ez által van jelezve, hogy szívéből merítette a mélységes hittitkokat s így képes volt az Isten fiáról olyanokat mondani, melyek képesek a gyermekek áhitatos lelkét megindítani, de nem képesek a hit1 Sermo, 17, 2. 2 De catechiz. rúd. 23.
