Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete
109 Miután ily magas véleménye van a Szent írásról és szó- noklati értékéről, természetes, hogy azt beszédeiben nem is úgy használja és alkalmazza, miként azt szónokaink jelenleg szokták alkalmazni, hogy egyrészt állításaik igazolására, másrészt beszédeik illusztrálására és szorosan egyházias jellegének feltüntetésére használják. Sz. Ágoston azon megható erőt, melylyel az Isten szava bir az emberi lélekre, hozta be beszédeibe, hogy egyfelől a beszédanyag megható elemét gazdagítsa. másfelől az Isten szavának ellenállhatatlan erejével a megható elem hatékonyságát fokozza. A Szentírás gyakorlati alkalmazásánál első elve, hogy a szöveg betüszerinti értelmét adja meg, s csak azután hatol be annak mélyére: Mindenekelőtt, testvéreim, arra intelek titeket az Űr nevében, csekély tehetségemhez képest, sőt parancsolom is, hogy midőn arról van szó, hogy a Szentírás valamely történeti tényét kell megmagyarázni, akkor ti az olvasottakat erős hittel úgy fogadjátok, hogy azok valóban és úgy történtek meg, mint azt a Szentírás előadja, nehogy a megtörtént esemény alapja eltűnvén, kénytelenek legyetek a levegőben építeni.1 Ellenállhatatlan erő vonzza öt azután a Szentírás mélyebb jelentményé- nek magyarázatára : Ezen történet mély titkáról ■— a bethesda tavában történt csodás gyógyulás — fogok előttetek szólani, amennyire azt az Úr nekem megengedi s amennyire ájtatos imáitokkal gyengeségemet, támogatni igyekeztek. Amit pedig nem tudok, azt az fogja bennetek pótolni, akinek segítségével mondom el azt, amit tudok. Kívánom, hogy ájtatosak legyetek, akkor az Űr meg fog segíteni, hogy helyesen szóljak, ti pedig a hallottakat jól megértsétek.2 Ezután a megtörtént csoda színhelye és minden körülménye tanulságos és megható alakot ölt magára: a tó, az öt csarnok, a forrásvíz; és a hallgató előtt az elmélkedés tágas virányai nyílnak meg. Sokszor intelek, kedves testvéreim, hogy azon szentírási szakaszoknál, melyek e napokban olvastatnak előttünk, ne ragaszkodjunk annyira a betüszerinti ér1 Sermo 2. 1 Tract. 17. in Joann.
