Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete
98 egyike a zarándokságban, másika a hazában ; egyike a tevékenység munkájában, másika a nyugalom jutalmában. Egyike kerüli a rosszat és jót müvei; a másikban nincs rossz, melyet kerülni kellene, s nagy javakat élvez. Egyik az ellenséggel küzd, a másik békében országok Egyik könyörül a nyomorulton, a másik ott van, ahol nincsenek nyomorultak. Egyik megbocsátja a bűnöket, hogy az övéi is bocsánatban részesüljenek : a másiknak nincs mit megbocsátania, de nem is tesz. olyat, mi bocsánatra szorulna. Az egyiket a bajok ostorozzák, nehogy a jólétben f'elfuvalkodhasson : a másik a rossztól menten, a kegyelem oly bőségében van, hogy a kevélység kisértése nélkül ragaszkodhatik a legfőbb jóhoz. Tehát jó az egyik, de most még nyomorult: a másik jobb és boldog.1 Kedves testvéreim! A mi Urunk Jézus Krisztus, ki öröktől fogva mindeneknek alkotója, ma anyától születvén Megváltónkká lett. Saját akaratából született ma az időben, hogy minket az Atyának örökkévalóságába vehessen. Az Isten emberré lett, hogy az ember Isten legyen: hogy az angyalok kenyerét ehesse az ember, az angyalok Ura ma emberré lett .... Lett, aki mindent teremtett, hogy fellelje azt, aki elveszett . . . . Vétkezett az ember és bűnössé leve; született az emberisten, hogy megszabadítsa a bűnöst. Az ember tehát elesett, az Isten pedig alászállott. Az ember nyomorultul elesett, az Isten pedig könyörületesen alászállott. Az ember elesett a kevélység folytán, az Isten pedig kegyteljesen szállott alá. Oh csodák csodája! testvéreim, az emberben megváltozik a természet törvénye! Az Isten születik, a szűz férfi ereje nélkül nehézkessé lesz, a férfiút nem ismerőt eljegyzi az Isten szava: egyidöben anyává lesz és szűz marad; szüzessége sérelme nélkül anyává lesz ; gyermeke lévén szűz marad, férfiút nem ismerve; . . . egyedül az született bűn nélkül, kit férfiú ölelése nélkül nem a test kívánsága, hanem az ész engedelmessége szült.1 2 Egyházi szónokaink közül úgyszólva szent Ágoston az. 1 Tract. 124 in Joann. 2 Sermo 13 de Tempore.
