Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Robitsek Ferenc: Sz. Péter római püspökségéről
78 amely egyenes vonatkozással volna sz. Pálra, és az is jelentéktelen és nem tartozik tárgyunkra. A Clementinák Simon Magusa nem *egy bizonyos meghatározott személy vagy jellem, hanem egy kameleonszerü alak, amely folyton változik, sohasem ugyanaz, amiből méltán lehet következtetni, hogy az ebionita szerző nem egy bizonyos személyt, pl. sz. Pált akarta Simon alakjában támadni, hanem igenis felhasználta Simon alakját, hogy vele korának mindama tanait, amelyek az ö szemében téves tanok voltak, elöadassa és azután sz. Péterrel meg- cáfoltassa. Különben is óriási a különbség sz. Pálnak a Rc- cognitiókban kifejezésre jutó szelleme és a bűbájos Simon jelleme között; és a Recognitiók szerzője Pált, illetve Sault, megtérése előtt ép úgy állítja szembe a bűbájos Simonnal, mint sz. Jakabbal és sz. Péterrel, ellenségnek tüntetve fel öt, aki a templomokba ront, hogy erőszakkal megakadályozza a népet az áttérésben. De feltéve, hogy Simon álarca alatt sz. Pál rejtőzik, ebből még nem következik, hogy a sz. Péternek római utazásáról szóló állítólagos koholmány a Clementinákból veszi eredetét, mert sehol a Klementinákban nincs mondva, hogy sz. Péter a bűbájos Simont Rómába is követte. A Pseudo-Clementinák történeteinek színhelye kizárólag a Kelet, Caesarea. Hratonis, Fenicia partjai és Antiochia; sz. Péter római utazásáról mint szándékról van szó, de hogy e szándékot végre is hajtotta. arról a Clementinákban egy betű sem található. A szerző ezután hivatkozva Dr. Lightfoot durham-i anglikán püspök tekintélyére, akivel a XIX. fejezetben bőven foglalkozik, bevitatja, hogy a Pseudo Clementinák Keleten keletkeztek és hogy Róma hűségén minden eltántorítási kísérlet megtört. Rómában nem volt hálás talaj a keleti fantázia szüleményeinek átültetésére, erre példa Elchasai könyvének, «a titkos bölcsesség» könyvének sorsa, amely a Philo- sophumena 9, 3. tanúsága szerint Rómában «egészen új» és azelőtt hallatlan volt, pedig a «titkos bölcsesség» nagyon is hasonlít a Pseudo-Clementinákhoz; ebionita koholmány mind a kettő, egyik sem kellett Rómának. Különben a rationalistákról is elmondható, hogy «mentita est iniquitas sibi»; nem hogy Róma nem koholta a Clementiná-
