Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Robitsek Ferenc: Sz. Péter római püspökségéről
58 más egyháztól és Jézusnak — a Szentírás szerint — folyton teljesülő akaratát képezik. A sz. Szűz tiszteletéről, a tanácsok követéséről, az Oltáriszentség folytonos imádásáról és vételéről, a bűnök bocsánatáról kevés szóval történik a Szentírásban említés és mégis, Krisztus szavainak erejénél fogva szüntelenül teljesülnek; csak sz. Péterre vonatkozólag maradtak volna azok meddők, holott Krisztus oly határozottan, oly sokszor, oly világosan, oly iinnepiesen köti egyházának sorsát Péteréhez, öt véve alapkövük minden hatalmat kezeibe téve, biztosan ígérve, hogy épen e viszonynál fogva nem fognak egyházán a pokol kapui erőt venni. Rábízza nyájának legeltetését, remélve, hogy más tévelygő nyájak is egykor beolvadnak az övébe és leszen «egy akol és egy pásztor.» A sz. Péternek adott parancs profetikus értelmű, Péternek élnie, Péternek működnie, Péternek a legfőbb hatalmat gyakorolnia kell, az egyházat a pokol kapui ellenében fentartania, annak biztos alapul kell szolgálnia, Péternek nem szabad meghalnia; és ez mind hogyan történhetik, ha sz. Péter nem él a római püspökökben? lla ezt el nem ismerjük. Krisztusnak minden szava, amelyet sz. Péterhez intézett, teljesületlen maradt és Péternek annyi fönséggel megkezdett pályafutása mindjárt kezdetén megakad, mert ha elvetjük a traditiót. akkor sz. Péternek nincsen története, róla, a keresztény élet gócpontjáról nem jegyzett fel a történelem semmit! Gredat Judaeus! A IV. tejezetben sz. Péter római püspökségét azon szempontból tekinti, hogy egyedül méltó befejezése az apostolfejedelem fényes kezdetű pályájának, mert: «Az igazak ösvénye mint a fénylő világosság, halad és növekedik, egész a teljes napig» (Péld. 4. 18). Az apostollejedelemnek a sátán föszék- helvén, a római világbirodalom fővárosában kellett kitűznie a kereszt jelét, hogy Krisztus diadala teljes legyen a gonosz lélek felett; sz. Péternek azzal kellett hódolnia a keresztnek, hogy mesteréhez hasonlóan rajta halt meg és utódaiban Rómát örök várossá teszi. Azzal, hogy Róma lett a kereszténység középpontja, teljesedett sz. János jóslata : «az örökkévaló evangélium hirdettetik a földön lakóknak és minden népnek és nemzetségnek, nyelvnek és népnek» és ezen ige
