Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Robitsek Ferenc: Sz. Péter római püspökségéről
98 őket, de «választottságuknál fogva és az atyákért» kedveseknek nevezi őket. Miért is eleinte tűrte istentiszteletüket az egyház és tartózkodott őket szakadároknak vagy eretnekeknek bélyegezni, de hitetlenségük felett és gyűlöletes bűnük miatt, amely fajukat még most is bélyegezi, szive mélyében megrendülve,, miként egykor az Úr, úgy ö is «egész nap kiterjeszti kezeit a hitetlen és ellenszegülő néphez», ha talán megnyerhetné őket a katholikus hit számára.1 Mindezeknél fogva állítjuk, hogy habár a gyakorlati életben a katholikus egyháznak különösen az utóbbi időben főleg a szakadárokkal és az eretnekekkel van küzdelme, mégis tárgyilagosan véve és a dolgok logikai rendje szerint, miként az apostolok idejében, úgy most is a júdaismussal áll szemben, az O-szövetség szemben áll az újjal. Az Ószövetség kinyilatkoztatott törvénye ellentéte az Új-szövetség evangéliumának és ez az oka annak, hogy kettőjük között miért nagyobb az ellentét, mint a felekezetek és a júdaizmus, illetve a katho- licizmus között. Az isteni kinyilatkoztatás keretén belül küzdő két elem, a judaismus és a katbolicismus sz. Pálnak a rómaiakhoz intézett, levelében is fel van tüntetve; a zsidóságból és a pogányságból körülbelül egyenlő számban megtért római hívekhez az apostol arányosan intézi tanítását és míg egyrészt dicsekszik azzal, hogy ö is zsidó, hogy ö is izraelita, hogy ö is Ábrahám ivadéka, másrészt nem győz eléggé hálákat adni az Istennek, hogy határtalan kegyelme öt a körülmetéletlenek apostolává tette, a pogányok megtérítésére hívta. Megjegyzendő azonban, hogy bár sz. Péter volt az, aki legelső kapott kijelentést a pogány népek meghivásáról, aki legelső hirdette az evangéliumot nemcsak a zsidóknak, hanem a pogányoknak is, aki első alkotott úgy zsidókból, mint pogánvokból álló hitközségeket, aki legelső volt püspöke kizárólag pogány megtértekböl álló egyháznak (Antiochia): mégis ö volt különösen és főleg «a körülmetélés» apostola. A «körülmetélés» apostolát tekinti a történelem a pogányság fövá1 Róm. 10, 21.; ízaiás 65, 2.
