Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Kiss János: Nehány szó az intentiók kezeléséről
790 Ez a decretum sokakban azt a véleményt szülte, hogy ezentúl papi szerzők és kiadók nem adhatják kiadványaikat erga sacra ; mások meg ámbár ez iránt világos tilalmat a decretumban nem láttak, kételkedni és aggódni kezdtek, vájjon az eddigi szokás fen tartható-e továbbra? A decretum valódi értelmét biztosra megállapitani, a decretumot magyarázni, természetesen az egyházi főhatóságok vannak hivatva, azért vágyva vártuk föpásztoraink irányító magyarázatát és rendelkezését. s nagy köszönettel tartozunk Dr Steiner Fülöp, székes- fehérvári püspök úrnak, ki 1893. szeptember 2-ikán kelt, 1436. sz. körrendeletében nemcsak közölte a decretumot, — mit hazánk püspöki karának több más tagja is megtett, — hanem egyúttal magyarázta és annak értelmében szabályzaiol is adott pápsága részére. E magyarázatra es szabályzatra alább visszatérek. Én, mint aki kiadványaimat szintén adom erga sacra celebranda, a decretum tudomásul vétele után siettem tisztába jönni annak intentiója és értelme iránt, s ugyanerre törekedtek azok is, kik a kiosztandó intentiókat reám bízzák. Két nagy utat is tettem, hogy az intentiókat küldőkkel s más szigorú elvű és páratlan egyházi férfiakkal értekezzem : majd ugyanaz érdemben Rómában is tudakozódtam. Egyéni véleményem mindjárt kezdetben a decretum elolvasása után az volt, hogy az 1893. május 25-iki határozat, mint bevezetéséből és pontjaiból (I—V. Ylf.) kitűnik, nem egyéb, az 1874-iki decretum megújításénál, mégis egy kihagyással és két fontos hozzáadással. Ki van ugyanis hagyva az 1874-iki decretum VI. pontja, mely így szól: «Niliomium VI. An illicite agant ii, pii pro Missis celebratis recipiunt stipendii loco libros vel alias merces, secluta quavis negotiationis vel turpis lucri specie. R. Negative.» A toldások pedig a következők: 1. A szentesítés, mely határozott büntetést szab a rendelet megsértőire; 2. világos intézkedés a fölös számban összegyűlt intentiók máshova juttatására nézve. A tilalom lényege tehát ugyanaz, a mi az 1874-iki rendeleté, hogy t. i. 1. könyvárusok és más kereskedők lapok, könyvek és más áruczikkek eladása végett ne igyekezzenek
