Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Székely István: Irásbeli dolgozatok a theologián
782 Nem igazolja-e e tény egymaga is az én igenlő feleletemet e- folyóirat t. szerkesztőjének kérdésére: nem lenne-e üdvös dolog^ jelentős szerepet juttatni a theol. tanfolyamon az írásbeli dolgozatoknak ? Mindenesetre üdvös dolog lenne ez. Igaz, hogy a tanárnak új és elég terhes, meg idötrabló feladatot ró vállaira az írásbeli dolgozatok figyelmes, kritikus szemmel való átnézése (a középiskolai tanárok sokszor emlegették sóhajtozva a «gyakorlatjavítás» kellemetlen és nehéz óráit): de melyik theologiai tanár lenne az e hazában, aki az ügy érdekében ne vállalna el szívesen és ezer örömmel oly terhet, amelynek elviseléséből a magyar ifjú levitaseregnek nagy szellemi hasznos, tudományos előmenetele fog felvirágozni ?! II. Áttérek most a második kérdésre, melyet e lapok t. szerkesztősége felvetett s mely egészen más téren mozog, mint az imént tárgyalt kérdés. Amíg az első kérdés határozottan a szellemi előmenetel körül forog, ez a második inkább külsőségekre akarja irányozni a figyelmet. Ezért ezzel még rövidebben fogok végezni, mint az elsővel. Azt kérdi a t. szerkesztő, nem lenne-e üdvös eljárás, ha minden kath. hittani főiskola, ha nem is minden iskolai év végén, de legalább olykor-olykor értesítőt bocsátana közre, melyben a nyilvánosság előtt számot adna a tanárok s a hallgatók működéséről, az előadott tárgyakról, a használt tankönyvekről, a tantervröl stb. Egy szóval egy olyféle érte-ítöt kontemplál a t. szerkesztő úr, minőt a középiskolák, képezdék stb. szoktak közrebocsátani. Hát én itt is, mint az elébb, minden hosszas kerülgetés nélkül, mindjárt in medias res hatolva, kimondom az én szerény véleményemet, hogy az ily értesítőktől valami különösen üdvös eredményt nem várok. Amily föltétien híve tudnék lenni a föntebb tárgyalt iskolai dolgozatoknak, oly kevéssé tudnék, már bevallom, lelkesedni az ily, minden papnevelő intézetben külön-külön megjelenő értesítőkért.
