Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Székely István: Irásbeli dolgozatok a theologián
767 musokkal való játékká ne fajuljon, akkor minden vitatkozást előre ki kell írásban dolgozni. Csak igen éles eszű és a tárgyban teljesen otthonos ember vitatkozhatik előzetes írásbeli (legalább vázlatokból és jegyzetekből álló) készület nélkül. Kezdőknek meg ez épen lehetetlen. Azért én az írásbeli dolgozatokat a reflexio, az önálló szellemi működés felébresztésére, a tanultak teljes megértésére, s azonkívül a felejtés megakadályozására a leghatható- sabb eszköznek tartom. Épen azért tartanám jónak a theolo- giai oktatásban e segédeszközt a gondolkozás fegyelmezésére is komolyan igénybe venni. S még amellett, hogy a theolo- giai tudományokban való haladást előmozdítaná, az írásbeli dolgozat értelmes, világos, rendezett előadására is szoktatná, s az írás mesterségében is gyakorolná a növendéket. Pedig az utóbbi szempont is sok figyelmet érdemelne. Minden papnak hivatalból szónoknak, tehát írónak is kell lennie; hacsak nem akar egész életében mások szellemének termékein élös- ködni. Hogy oly kevés önálló egyházi beszéd van. hogy oly ritkán hallani a korszellemhez és a hallgatóság szükségleteihez szabott szónoklatokat, s hogy a müveit közönség ritkán jut igényeihez mért prédikációhoz: annak oka jórészt abban rejlik, hogy a theologia hallgatói a tananyag gondolatbeli, szóbeli és írásbeli feldolgozására eléggé nem kényszeríttetnek. Ezen általános elvek előrebocsátása után elmondom, hogyan képzelem én a dolgot gyakorlatilag kivihetőnek. Első kérdés, mely tantárgyakban van helyén az írásbeli dolgozat. Azt tartom, hogy valamennyiben. Az egyházi szónoklattannal kapcsolatosan eddig is legtöbb helyen szokás volt egykét beszédet kidolgoztatni a növendékekkel. Ez igen helyes dolog, de szerény nézetem szerint nem elég. Az egész beszédeken kívül jó volna beszédvázlatokat, egy és ugyanazon beszédhez több bevezetőt és zárószót, azonkívül szónoki részletezéseket, magyarázatokat, bizonyításokat kidolgoztatni, prózai nyelven írott szövegeket szónoki stylusra (képletes és alakza- tos, élénk irályban) átírni, klasszikus beszédekről tanulmányokat írni (kivált a nagy francia egyházi szónokok müveiről)
