Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Vajó József: A vallási és erkölcsi eszmék fejlődése
7(50 ltongo-nak hívták, ami szellemet jelent. Különösen tisztelik az ősök szellemeit; a szellemek megtartják azon tulajdonságaikat, a mikkel életükben bírtak. Most a babona és a különféle kuruzslás játsza nálok a fö szerepet. A káderek mint egy család élnek, melynek feje a főnök. Ezekből látjuk, hogy a legfőbb lénynek fogalma a kaffe- reknél is megvan. Unkulunkulu a mindenségnek létrehozója, ö tart fenn mindent, az övé a földön minden. Unkulunkulut az ember nem láthatja, bármint óhajtaná is; más biztosat róla nem lehet tudni, mint hogy a magasban lakik. Midőn a teremtöt Intogo-nak hívják, mutatják, miszerint az istenséget nem közönséges testtel bírónak képzelték, de test nélkül való lénynek. Unkulunkulutól van a társadalmi rend; ö adja a királyt; c ad tudós férfiakat az embereknek. A délamerikai indiánok közül nézzük a karibeket. A legfőbb lénynek a különböző törzseknél különféle neve van. Az istenséget úgy tekintik, mint aki éjjel dolgozik. Ö teremtette a világot és az embereket. Az embereket úgy teremtette, hogy felült egy fára, a galyakat levágta s azokat emberekké változtatta; így hozta létre az állatokat is. Az első férfi mindjárt teremtése után elaludt, midőn fölébredt, maga mellett látta az asszonyt. Később egy vízözön az egész emberi nemet elpusztította s csak egy férfi szabadult meg egy csolnakban. Egy patkány hozott neki egy kukorica csövet annak jeléül, hogy az ár már lement. Erre a férfi kijővén a csolnakból benépesítő az egész világot az által, hogy háta mögé köveket hányt. Isten igen jó, de oly fönséges, hogy az egyes emberekről nem gondoskodhatik, csak az egész világról. A bajoknak okozói a rossz szellemek, kiknek egyedüli örömük abban áll, ha valakinek árthatnak. Jó lény csak egy van, de a rossz szellemek igen sokan vannak. A karibek egész vallását és gondolkozási módját erős dualizmus lengi át. A jó szellem az mindig jó, ennek a tiszteletére táncokat tartanak, a rossz szellemeknek, hogy azokat kiengeszteljék, gyümölcsöt és dohányt áldoznak. A halál után a jó lélek a mennyországba megy, ahol pompás kertek és sokkal szebb rétek vannak, mint a földön és olyan folyók vannak, melyekben víz helyett Quicon
