Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Robitsek Ferenc: Sz. Péter római püspökségéről
nek bizonyító erejét a protestánsok azzal iparkodnak meggyön-' gíteni. hogy azt mondják, mikép Eusebius egyenesen nem állítja, hogy sz. Péter római püspök volt. Feleletünk ez ellenvetésre az, hogy Eusebius annál többször állítja közvetve és hogy nincs müveiben egyetlen egy állítás sem, amely ellenkeznék kora meggyőződésével, hogy t. i. sz. Péter római püspök volt. Ha Eusebius egyik-másik helyén elősorolva a római pápákat Linus-t nevezi elsőnek, ezt azért teszi, mert Linus tényleg sz. Péter utódai közül az első volt és Eusebius, midőn a pápákról, mint utódokról szól, mellőzheti sz. Pétert, aki nem volt utódja a római pápának; különben e kifejezések: «primus post Petrum» «decimus tertius a Petro» eléggé világos kifejezések. A szerző Valetiust. Baroniust és Döllingert sokszor idézi. A XVI,— XIX. fejezetben a szerző a német rationalisták modern elméleteivel és az anglikán írók állításaival foglalkozik. E fejezetek érdekességüknél és korszerűségűknél fogva megérdemlik. hogy velük is hosszasabban foglalkozzunk. 1. A római egyház korán két pártra szakadt, amelyeknek később történt kibékülése szolgáltatott okot a sz. Péter és sz. Pál egyesüléséről szóló legendára. E felfogással, illetve ráfögással szemben, ki kell mutatnunk, hogy a római egyházban épen keletkezése alkalmával nem volt szakadás. Feltehető, hogy Rómába az első megtértek a zsidó hitközségből kerültek ki. Tudjuk, hogy Pompejus ideje óta seregesen tódultak a zsidók Rómába, azonban szülőföldjükkel az összeköttetést nem szüntették meg. Az evangélium által előidézett mozgalom Rómában sem maradt reakció nélkül, annál kevősbbé, mert mint a Szentírásban olvassuk, sz. Péter pünkösdi beszédét a rómaiak is hallották, talán ök voltak első hirdetői az Isten igéjének Rómában. Minden esetre feltehető azonban, hogy a római zsidók az új mozgalommal szemben közönyösek nem maradtak, hanem élénk érdeklődéssel állást foglaltak vagy ellene vagy mellette. De pogánvok is csatlakoztak nagyobb számban a keresztény felfogáshoz, amit nagyban előmozdított a zsidó proselitismus, amely Krisztus ideje körül érte el legnagyobb mértékét. Tanúskodnak erről a pogány írók, akik panaszkodnak, hogy mind
