Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Robitsek Ferenc: Sz. Péter római püspökségéről
74 akik hibáztatják ez ügyben sz. Pétert, számos más helyen védik föhatalmát és kiemelik sz. Pálnak sz. Péter alá való rendelését, különösen abból az alkalomból, midőn előadják, hogy sz. Pál meghivása után sz. Péternek bemutatta magát Jeruzsálemben.(Pl.Aranyszájú sz. JánosHom.88. inJoannem u.i.) Különben bizonyos, hogy sz. Pál is megtartotta az ó-tör- vényt, ha zsidók megtérítéséről volt szó, vagy arról, hogy zsidó áttérteket óvjon meg a hittől való eltántorodástól. Pl. Timotheust körülmetéltette,1 pedig görög apától számazolt; mindenütt, ahová érkezett a zsinagógákat és a zsidó családokat kereste fel legelőször, amelyeknél pogány szokásokkal biz<- nyara nem boldogul! volna, s pedig annál kevésbbé, mert az ó-törvény akkor nemcsak vallási, de társadalmi és állami törvény is volt. Sz. Pál hevessége tehát nem a dolog értelmére vonatkozó nézeteltérésből, hanem onnan magyarázható, hogy félt, mikép sz. Péter taktikai hibája végzetes kihatással lesz az antiochiai pogánv-keresztényekre. mert Péternek, az egyház fejének, legigénytelenebb tettei óriási kihatással lehetnek az antiochiai nyájra, amely sz. Péter szájából vette legelőször szabadságának és felszabadulásának biztosítékait a zsidó törvény alól a jeruzsálemi zsinaton, antiochiai eljárásából pedig azt olvashatták volna ki, hogy ök is kötelesek a zsidók igáját magukra vállalni, mert amit Péter, a fö, tesz, azt ök — a tagok — is követni tartoznak. Sz. Pál határozott fellépése csak mutatta, ‘mily nagy súlyt fektet sz. Péter tetteire, ami inkább sz. Péter magas elöljárói hivatására, mint sz. Pál alávaló rendelésére vall és igazolja a katholikus felfogást a protestáns felfogással szemben. A XIII. és XIV. fejezet a hagyomány más forrásából, nevezetesen a görög liturgikus könyvekből bizonyítja be sz. Péter római püspökségét, primátusát és sz. Pálhoz való viszonyát (XIII.), továbbá, hogy a római pápák sz. Péternek a püspökségben és a primátusban utódai (XIV.). A XV. fejezet Eusebius tanúságtételével foglalkozik, amelyAp. Csel. XVI. 3.: XXI. 23—26.
