Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Hölszky Károly: A hexaëmeron és az ember alkotásáról szóló szentírási részletek magyarázata
T13 az egész vers csak azt fejezi ki, amit a 16. vers is, vagy még előbb a 14. Et vidit Deus, quod esset bonum. E nap müve az isteni helybenhagyást méltán megérdemli. Kitűnik ez már abból is, hogy a veröfény és a homályosabb világosság közti igen nagy különbséget nemcsak az eszes, hanem az ösztönnel bíró teremtmény, sőt a növényzet is érzi. Minden teremtményt némi kellemetlen és nyomott hangulat fog el, valahányszor hosszabb időre kell nélkülöznie a Nap hevét és fényét, vagy éjjel a derült ég csillagpanorámáját. A fonnyadó virág még egyszer felnyitja szűzi pártáját, ha a hév napsugár csókjait érzi. Az erdei madárka szívecskéjéböl a legtisztább imaének fakad és száll fel a zephyr üde szárnyain. A lábbadozó beteg a rideg sír öléből érzi magát feltámadni, ha halványság sorvasztotta arcába friss vért csal a tavasz üde, enyhe veröfénye. A felhőtlen ég szemléleténél az egészséges kedélyű ember szíve önkénytelenül is feldobog és sajnálandó beteg kedély az, mely a természeti tünemények szépségein nem lelkesül. Ez örömben, melyet a természet szépségén és fön- ségén az eszes teremtmény talál, ismétlem, ez örömérzetben az isteni képmás kinyomatát találom. «Vidit Deus, quod esset bonum», őrt zxXóv. A teremtmény ugyan méltán el nem rebegheti helybenhagyását, hanem el kell némulnia a csodálatban és e csodálatát imává alakítva megsemmisülten leborulnia a mindenható Elme előtt, ki a szépségek e teljét is csak azért alkotó, hogy általa a por teremtményét magához emelve, a beleoltott szép és jó (xaXoxáyodKz) iránti fogékonyságot és vágyat végtelen szépségével és jóságával örökön örökké boldogítsa. Mi okozza a rideg észak népeinek kedélykomorságát ? mi okozza délszak népeinek elevenségét, kedélyvilágának, képzeletének üdeségét ? Ki ne tudná ?! Tizenkilencedik vers. Et factum esi vespere et mane, dies quartus. A «vespera et manet> szavakat akár etymoloyiájok szerint értelmezzük, t. i. a nap kezdetének homálya és végének tökéletes fényéről, akár sz. Ágoston nyomain haladva a a jelen nap müvének be fejeztéről, akár a «nap» költői körülírása,képen, sem a sz. szöveg védői, sem a természettudósok
