Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Robitsek Ferenc: Sz. Péter római püspökségéről
64 a mai fogalmak szerint püspökké, midőn Isten adta jogánál fogva és bölcs belátása szerint valamely egyházat nemcsak alapított, hanem azt magáénak is vallotta, jurisdictióját abban mintegy lokalizálta apostoli magasabb jogainak és méltóságának csorbítása nélkül. A püspöki hatalom az apostolinak kifolyása volt, eleinte szunyadt benne, de később kifejlődött belőle, mint az ág a törzsből. Eleinte az egyháznak csak apostolai voltak, nem voltak embereik, akiket püspökökké tehettek volna; novitius volt az egész világ, de maguk sem telepedhettek le állandóan, mert alapvető munkájuk őket vitra késztető; de más okból is halasztották a püspöki hivatalok kifejlesztését, azért t. i.. hogy el ne idegenítsék a zsidókat és jobban megközelíthessék a pogányokat; mindkét vallás ismert papokat, de püspököket nem. ilyeneknek felszentelése, mielőtt még a hívek a hitben megszilárdultak volna, egyenlő lett volna a legszentebb ügy veszélyeztetésével és az ó-szövetséggel való nyílt és erőszakos szakítással. Mikor a külső akadályok szűnni kezdtek, de belső ellenség veszélyeztette az egyházat, az apostolok püspököket szenteltek és maguk is, ha jónak látták^ egyes megyék élére állottak és onnan gyakorolták apostoli, illetve püspöki jurisdictiójukat. A VII. fejezet annak fejtegetéséből áll. hogy midőn a protestánsok sz. Péter primátusára vonatkozó kérdésben azt hajtogatják, hogy sz. Péter sohasem volt Rómában vagy hogy ö ott meg nem halt, a kérdésnek kevésbbé lényeges részével foglalkoznak, amely, föltéve — de meg nem engedve — hogy tetszésük szerint dől el. az még sem alterálja a kérdés lényegét, a primatus létezését és annak állandó fentnaradását. Igen tekintélyes theologusok megelégszenek azzal, hogy sz. Péter Róma püspöke volt és haláláig az is maradt, mellékes dolognak deklarálva azt, hogy Rómában is volt és ott meg is halt. V. Kelemen, XXII. János. VI. Kelemen, VI. Ince is volt római püspök és pápa, a nélkül, hogy lábát valaha Róma városába tette volna. Tudnunk azt, hogy primatus van az egyházban és hogy ezt a római püspökök öröklik, a dolog érdemére nézve elég. azért a szentatyák is nagyobb súlyt fektetnek irataikban ennek demonstrálására, mint annak be
