Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete
636 ismert világ minden részéből összeverődött tengerészek, hajósok és szegény halászokból áll; ezek között ragvogtatja ékesszólásának fényét, ezekre árasztja nagy színe egész szeretetét. Mint atya gyermekeivel, oktatva beszél, cseveg velők a legnagyobb hit- és erkölcsi igazságokról: az Istenről, az emberről. a világról, a lélekröl, a Megváltóról, az örök életről. Hallgatóinak szellemi képzettségét szemei előtt tartva, a legnagyobb könnyűséggel népszerűsíti azon magasztos gondolatokat és eszméket, melyek elméjét hevítik. Sz. Ágoston — mondja Bos- suet — minden szellem között a legnagyobb, bírja az értelem legfelsőbb fokát, melyre ember képes.1 Dicsőségének emlékezete századokról századokra száll át, elméje és szívének emléke áldott a keresztények között mindenkor, nevének említésekor a nagy szellemek arca fellángol, szívük megdobban, mert elméjükben felújul mindaz, mit sz. Ágoston nagyot, fenségeset gondolt, mondott, és amit szerető szíve érzelt. Sz. Ágoston mint lelkipásztorkodó püspök szokott prédikálni, ez jellemzi beszédeinek tartalmát és irányát, melyeknek nincs semmi irányzat ossága, mert a keresztény hit- és erkölcsi igazságokat ölelik fel és a keresztény életrendhez vannak alkalmazva és ez az oka, hogy soha el nem évülnek, értéküket nem veszítik. Nemcsak püspöki székhelyén beszélt, hanem minden templomban, melyben megfordult; a hívek mindenütt tolongva gyűltek szószéke körül, sőt az eretnekek is szívesen hallgatták, egyházi beszédeit méltányló székesegyházi papjai minden beszédének megörökítésére gyorsírókat alkalmaztak. hogy egy szó se lebbenjen el ajkairól feljegyzés nélkül.1 2 Hálás hallgatói, az akkori kor szokása szerint tapsokkal mutatták ki tetszésüket, de a nemes szónok, a tetszés ezen nyil- vánulásait nem szerette, ezért nem is ügyelt azokra, hanem beszédeit akkor hagyta abba, midőn a hallgatók sürü könny- hullatásából látta meghatottságukat. Mint püspök szólt a püspökökhöz, papokhoz és püspökök1 Defense de la tradition 1. IX. chap. XI. 2 Posid. in Vita c. VIII.
