Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete
634 talma meggyőzi az ember lelkét; a manikeusok tévtanait any- nyi ékesszólással vitatta, hogy öt az égből leszabott nagy szellemek tartották.1 383. év vége felé Rómába ment, hogy ott rhetorikai előadásokat tartson, de itteni sikereivel nem volt megelégedve, azért midőn értesült, hogy Milanóban nincs rhetorikai tanár, 384-ben ide költözött. Itt ismerte meg sz. Ambrust, ki öt szíves szeretettel fogadta; eljárt egyházi beszédeinek meghallgatására, de nem oly célból, hogy a katholi- kus hitigazságok felöl oktatást találjon, hanem hogy meggyőződjék arról, hogy sz. Ambrus szónoki hírneve mennyiben felel meg az igazságnak. Miként történt itt Milanóban az ö csodás megtérése, miután ezt sz. Ambrus szónoki sikereinek koszorújába fűztük, azt elmondottuk sz. Ambrus szónoki méltatásában. Megtérése után négy évig visszavonulva él elébb Cassi- cum-ban Milánó mellett, utóbb szülőhelyén, hol a Szentírás tanulmányozásával foglalkozik. Később. 388-ban, Tagaste közelében levő szerzetházba vonul és 391-ben a papi rendet veszi fel. Feltűnő az élet némely körülményeire nézve a hasonlóság sz. Ágoston és Aranyszájú sz. János között; amazt is egy püspök, Valerius fogadja segédpüspökké a hippoi püspöki székbe s így foglalja el a harminchat éves sz. Ágoston a hippoi székesegyház szószékét, itt az egyházi beszédben érvényesíti bölcseleti ismereteit, szónoki tehetségét, szentírási alapos tanulmányait és egy eltévedt, de ismét jóvá tett élet bőséges tanulságait. Mint püspök templomokat épít, a szegényeket mint ezeknek igazi atyja nagy szeretettel gondozza. «Koldus vagyok — így szól — a koldusok érdekében, és az is akarok maradni, hogy az Isten fiai közzé számiáltassatok».2 Könyörtelenül sújtja a bűnt, de irgalmasan emeli fel szívére a megtérő bűnöst. «Helyes — mondja hallgatóinak egy babonasága miatt az egyházból kizárt bűnösről — hogy tudjátok, mily régóta zörgeti már a templom ajtaját és hogy most húsvét táján keresi lelkének sebeire a gyógyírt. Jónak találtuk azon1 Contra Faustin. C. 6. a Sermo 356. n. 15.
