Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Szekrényi Lajos: A jeruzsálemi zsidó templomokról
611 A heródesi templom, mely fehér márvány falaival, ragyogó aranyozásával szemkápráztató látványt nyújtott (Mk. 13, 1.), az egész városban és környékén messze látható volt. Ennek udvarában és csarnokaiban hirdette Jézus tanítványainak és a népnek evangéliumát, s megjövendölte, hogy e hatalmas épület úgy elpusztul, hogy kö kövön nem marad. Az isteni ajakról elhangzott szavak sokkal hamarább beteljesültek, mintsem a templom újjáalkotója sejtette. A zsidó nép gyors léptekkel sietett a végső katasztrófa felé, mely a szent hajléknak is pusztulása lön. A lázadó zsidók megfékezésére küldött római sereg Jeruzsálem elfoglalása után 70-ben a templomot is ostrom alá vette, hová a felkelők mint végső menedékbe vonultak. Titus mindent elkövetett ugyan, hogy e remek épületet megmentse, de a lángok nem ismertek kíméletet, s a fővezér legalább azt igyekezett megmenteni, amihez hozzáférhetett. így kerültek a törvénykönyv, az arany lámpatartó, a kenyeres asztal, a templomi arany edények, a drága kárpitok Rómába, hol egy ideig az arany edényeket a béke templomában, a törvénykönyvet és kárpitokat pedig a császári palotában őrizték,1 de a templomház maga csakugyan úgy elpusztult, hogy egy kö sem maradt helyén, mert Hadrián császár 136-ban a templomnak még alapját is felforgattatá, hogy a zsidók romjaiban se tisztelhessék többé az annyira kegyelt sz. helyet. 1 A templomi arany edényeket Genserich az V. században állítólag Karthágóba vitte, honnét Belizár Konstantinápolyba küldötte, később Justinián császár a jeruzsálemi kér. templomoknak ajándékozta, s azóta nyomuk veszett. V. ö. Procopius, De bello Gothico, lib. I. Reland, De spoliis etc. 133. 1. Glogon. Szekrényi Lajos. 39:
