Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Robitsek Ferenc: Sz. Péter római püspökségéről
60 Rómában már ott találta virágzásban, tehát Rómában nem apostol tűzte volna ki a kereszt jelét, és az apostolok, akik fáradtságosabb utakat tettek a szélrózsa minden irányában, épen Rómát, a világ középpontját hagyták volna ki számításaikból ? Ez lehetetlenség! Végül a szerző a látható egyház szükséges feltételéből, a látható kapocsból kiindulva, kimutatja, hogy ha nem sz. Péter és utódai képezik ezt a kapcsot Jézus egyházában, akkor rá nem lehet többé mutatni az igazi egyházra, mert a katholikus egyházon kívül nemcsak hogy nincs egység, hanem napirenden van a visszavonás és széthúzás, ami Jézus szellemének merő ellentéte. E fejezethez kiegészítőül boldog Fisher bíboros, Allen kardinális és dr. Döllinger szavait idézi 7 oldalon át. Az 5. fejezetben a szerző nagyobb világosság kedvéért és hogy sok félreértésnek elejét vegye, sz. Péterben viszonyítja az apostolt, a legfőbb egyházi elöljáróhoz és a római püspökhöz és egyúttal megkülönbözteti benne e három méltóságot; a 6-ikban viszonyítja az apostoli méltóságot a püspökihez ; a 7-ikben sz. Péter római püspökségének tényét, a primátusról szóló dogmához, illetve a primátusnak a római püspökre való átszármazási tanához; a 8-ikban a primatus természetéről és jogairól szól, amennyiben azok a római püspöki székkel vannak kapcsolatban. Sz. Péter apostol és legfőbb egyházi elüljáró volt egy személyben; ami hatalom apostoli méltóságából folyt, azt a többi apostol is bírta, ami hatalma azonban sz. Péternek ezen közös hatalmon felül volt, amit tehát a többivel közösen nem bírt, az képezte a primatus előjogát, tehát sz. Péternek legfőbb elüljárói hatalma úgy viszonylik az ö apostoli hatalmához, mint ugyanezen elüljáró hatalma a többi apostol hatalmához. Ez az apostoli hatalom nem egész terjedelmében maradt az apostolok utódaira, hanem bizonyos megszorítással, amennyiben az eredeti apostoli hatalomból csak az származott át az utódokra, ami az egyház fenntartására és kormányzására szükséges; az azonban, amire az apostoloknak szükségük volt. hogy az egyház alapvető munkáját sikerrel végezzék, mint