Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Szekrényi Lajos: A jeruzsálemi zsidó templomokról
608 11 röf hosszú és 90 röf magas volt. A hiányzó 10 röföt valószínűleg a tető födélszéke foglalta el. Itt állott egy márvány- asztal, a frissen sütött kitett kenyerek számára, míg egy arany asztalra a szenthelyröl kihozott régi kenyereket helyezték el. A csarnok északon és délen kiugró részét vágókés házának nevezték,1 mert itt tartották az áldozatok levágására szükséges eszközöket. A csarnok belseje és homlokzata egészen meg volt aranyozva (Jós. Fi. Bell. jud. V, 5, 4.). A templomházba a csarnokból egy 20 röf magas és 10 röf széles, aranyozott ajtó vezetett (Jós. Fl.-nál 55 röf m. és 16 röf sz.), mely előtt a templom négy színét viselő, nehéz babiloni kárpit függött, minthogy a szenthely ajtaja nyitva állt. Az ajtó fölött egy roppant nagyságú arany szölöfürt lógott, mely Izráel népét ábrázolta (íz. 3, 14. Jer. 2, 21 s m. h.) s egyes arany bogyók és levelek ajándékozása útján folyton nagyobbodott. A templomház belseje 60 röf hosszú, 20 röf széles és 40 röf magas volt, s a helyiség két részre oszlott: a szenthelyre, mely 40 röf, és a legszentebbre, mely 20 röf hosszú volt. A szenthely déli részén állott a hétágú, arany lámpatartó, észak felé a kenyeres asztal, középen pedig a füstölő oltár.1 2 3 * A legszentebbet nem közfal választotta el a szenthelytöl, hanem két remek szövésű babiloni kárpit,8 mely 1 röfnyi távolságban függött egymástól, s a külső délen, a belső északon volt visszahajtva; a főpap, midőn hosszúnapkor a legszentebb-be lépett, a déli oldalon ment be, az északin 1 Porticus fano amplius erat ac latius quindecim cubitis a septentrione et quindecim cubitis a meridie; nomen iis secespitarum repositorium, quia eo congerebant secespites. Middóth, 4, 7. 2 A hétágú lámpatartónak és a kenyeres asztalnak, valamint a 2 ezüst harsonának képét Titus diadalíve őrizte meg számunkra. A füstölő oltár alakját Jós. Flav. nem írta le, de a lámpatartóról így szól: Xuyvíx ypufruO p.ev óaotoc jrereotrjtiéviy ~o Se Ipyov EcíjXXaxeo -ij; -/.az'ct -r,v vyj.£TÍ- pxv ypijaiv auvipTeía^ ó piv yip uirro; Yp xúov ex tp; jSorjeio; jisct]yá);, Xejeeoi 8’ ín’ aO'ou p.eu.r]'xuv-o xauXíffxot, Tptaívrjs <7ypjpa~i jtapa;:X»)tjí«v vfjv íHVf'.v éyovzz', Xu/vov ?xaato; aj-Sjv év’ dxpaiv xeyaXxeupivo;' ércira 8’ Vjsav oSeoi. (Bell. jud. VII. 5. 5.) 3 Ezt a kárpitot kell mindég értenünk, midőn a sz. könyvek róla beszélnek (Mt. 27, 51. Mk. 15, 38. m. h.).
