Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Szekrényi Lajos: A jeruzsálemi zsidó templomokról
606 kamra az áldozatok zsigerének megmosására: ebből vezetett a lépcsözet a Parvá-ra. A déli oldalon volt a fáskamra, hol a kiválogatott, ép áldozati fát tartották, fölötte pedig a Par- hedrin nevű szoba, melybe a főpap hosszúnap előtt visszavonult. A szenthely közelében a Gazith-terem, melyben a szánhedrin üléseit tartotta; a Góla-kamara, melyben a szükséges vizet kerék segítségével felhúzták,1 e fölött az Abtinasz- szoba, hol a füstölő szereket készítették, s a főpap hosszúnapkor előzetesen megfíirdött. Az egyik északi kapu mellett volt a melegítő ház is, négy szobával, melyekben a kitett kenyereket készítették, az áldozati bárányokat tartották, a papok a hidegben megmelegedtek s a falakból kiálló kőpadokon aludtak. A keleti oldalon két kamrában a léviták hangszerei voltak elhelyezve. A papok udvarát határoló alacsony kőkerítéstől 11 ró'f- nyire, szabad ég alatt állt az égő áldozati oltár, mely Jós. FI. szerint 50 röf széles és hosszú s 15 röf magas volt, mig a misna szerint 32 röf széles és hosszú, s három párkánynyal birt, úgy hogy felső része négyszögben 24 röföt tett. A felső párkány, melytől az oltár tűzhelye 2 röfnvi magasságban állott, arra szolgált, hogy a papok az oltár körül járhassanak. Négy sarkán egy röfnyi magas szarvak voltak, melyek közül a délnyugatiba két cső volt elhelyezve, az egyiken a vér a Kidron-patakba folyt; a másikba pedig az italáldozatot öntötték, mely egy márványlappal elzárt gödörbe (JTED gvült az oltár alatt. Az oltár faragatlan terméskövekből épült., s évente kétszer, husvétraés a sátorünnepre bemeszelték. Felső részének közepe vörös vonallal volt megjelölve a papok tájékozása végett, hogy a vért a szükséghez képest alul vagy felül hintsék. Délen emelkedett a szintén faragatlan kövekből készült, 32 röf hosszú, 16 röf széles lejtős feljáró (^33). Az oltártól északra volt a vágó hely, hol 6 sorban négyesénél 24 karika volt a kövezetbe erősítve. Ezekbe illesztették 1 A templom vizét a Salamontól létesített, nagyszerű étámi vízvezeték szolgáltatta. Hogy a templom bőven el volt látva vízzel, Tacitus is bizonyítja: «Templum in modum arcis, fons perennis aquae, cavati sub terra montes et piscinae, cisternaeque servandis imbribus.» (Hist. 5,12.)
