Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Szekrényi Lajos: A jeruzsálemi zsidó templomokról
579 a nem izraeliták közül 70,000 mint teherhordó, 80,000 ember mint kőfaragó, s 3600 mint munkafelügyelö működött. A kövek legnagyobb részét Jeruzsálemben, a mai damaszkuszi kapu mellett levő kőbányában fejtették s úgy kifaragták, hogy a templom építésénél még kalapácsütés sem hallatszott.1 A Joppéig úsztatott óriási alapköveket és a cédrus-fákat, mivel a meredek hegyi utakon teherhordó állatokat alkalmazni nem lehetett, hengereken és kocsikon emberi erővel szállították Jeruzsálembe. Miután a szükséges előmunkálatok annyira haladtak, hogy a templom építéséhez hozzáfoghattak. Salamon uralko- kodásának negyedik esztendejében (az Egiptomból való kiköltözés után 480. évben) megkezdték a nagy mü létesítését a Mórija hegyen, mely az akkori város falain kívül, a Cijóntól keletre emelkedett, melytől egy völgy választotta el, s térfogata 14 ha.-t tett ki.2 Minthogy a 725 m. magasságú hegy felszíne nagyon egyenlőtlen volt, mindenekelőtt szükséges vala egy négyszögletes, mesterséges, síma teret formálni kőfalak segítségével, s a hézagokat kitölteni. E kőfal dél felöl oly magas volt, hogy a nagy nyomást nem állhatta volna ki, miért is boltíves alépítményeket készítettek, melyek a hegy oldala felé egyre alacsonyabbakká lettek. A templomtér alap1 Dr. Schegg P., ki Palesztinában megfordult s ott beható tanulmányokat tett, a kőfejtésre vonatkozólag ezt írja: «Még most is felismerhetni az utat és módot, amely szerint dolgoztak. A kőfejtők öt-hat emberből álló szakaszonkint munkálkodtak. Minden ember egy 4 hüvely széles, függőleges bevágást vésett ki a megkivántató mélységig. Aztán a tömböket bevert faékekkel, melyeket, hogy megdagadjanak, vízzel locsoltak, lerepesztették. Sok helyen találni félig kivágott köveket, melyeken a véső és a csákány nyomai oly épen megmaradtak, mintha a munkások csak tegnap hagyták volna abba munkájokat. Számos lámpafüsttöl megfeketült hely is látható, és az egész talaj kőtörmelékekkel van borítva,, miből joggal következtetjük, hogy a kődarabokat előbb faragták meg, mintsem kifejtették vagy a bányákból tovaszállították». V. ö. Bibi. Archeol. 433. 1. J A régészeti kutatások kétségtelenül kiderítették, hogy a mai Harára-es-Serif azonos a salamoni templom területével, mely hosszúkás négyszögnek oldalai éjszakról 317'2 m., keletről 466'3 m., nyugatról 488 m., délről pedig 281 m. hosszúak. 37*
