Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Irodalmi értesítő
538 fényesebben nyilvánul a püspökök véleménye a megyei, tartományi és nemzeti zsinatokon. A velencei (1865). montreali (1879) és vigelowi (1881) stb. megyei zsinatok a Syllabust dogmatikai okmánynak nevezik, mely lelkiismeretben kötelez. Az ulreehti (1865), a québeci (1868) tartományi zsinat minden kétséget kizáró módon nyilatkozott a Syllabus értéke felöl. A baltimorei II. nemzeti zsinat a pápához intézett levelében ezeket a szavakat használja: «Tu errores omnes contra fidem hodiernos, haeresesque ... Syllabo Tuo velut apostoliéi gladii mucrone jugulasti» (V. §. 60—70.). A tanító egyház hivatott képviselőinek majdnem kivétel nélküli, egyhangú nyilatkozatát félreérteni nem lehet. A püspökök tanítói kötelezettségének megfelel a hivök részéről az engedelmesség és alávetés kötelessége. A tanító úgy, mint a tanuló egyház hitét Krisztus Urunk egész tisztaságában megőrizni ígérte. Ezt nem tette volna, ha megengedi, hogy a tanító egyház nagyobb része tévesen tanítson egy ily nagy fontosságú, a hit tisztaságát közelről érintő kérdésben. A püspökök tanúskodása nemcsak önmagában, hanem különösen még a szentszék jóváhagyása által, ha nem is absolut csalatkoz- batatlansággal, de minden kétséget kizáró bizonyossággal bir, melyet csak vakmerőséggel tagadhatunk. Ebben a theologusok mind megegyeznek, csak az iránt kételkednek, vájjon a Syllabus kötelező ereje jelenlegi alakjából vagy a megelőző pápai okmányokból származik-e ? Az egyedüli nehézséget, a theologusok általános véleményét elfogadva, könnyen megoldhatjuk. Szerintök ugyanis a pápa, a hitbeli és a hittel összefüggő dolgokban, ha mint az egyház feje ítél és tanít, csalatkozhatatlan, ha tanításának vagy ítéletének tárgya nem is tartoznék a kinyilatkoztatott igazság letéteményéhez. Hogy pedig a pápa csalatkozhatatlan ítélete nem szükségképen bulla vagy körlevél alakjában közöltetik, azt épen a mi esetünkben tanúsítja a püspökök magatartása. Ezen bizonyítás után a szerző, ki e munkáját először a Civiltá Cattolicában közölte, Don Domenico Delliberti szenvedélyes levelére felel, és ennek szellemes cáfolata után áttér
