Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Robitsek Ferenc: Sz. Péter római püspökségéről
Az «üj-tübingai» iskola a cationalistikus irányzatnak főképviselője, benne Baur, Lipsius és Weiner személyében a Protestantismus a rationalismusszal szövetkezett és a Szentírásban előadottakat, valamint sz. Péternek római útját és püspökségét a mythos és a íictiók világába relegálja. Érdekes, hogy mint csüri-csavarja a dolgot az új-tiibingai iskola, hogy a «factum Petri»-t tagadja: szerinte a római egyház korán két pártra szakadt, az egyik, a judaizáló, sz. Pétert magasztalta a pogányok apostolának, sz. Pálnak rovására, amennyiben sz. Pál tetteit és érdemeit sz. Péternek tulajdonította. Sz. Péter vetélytársa volt sz. Pálnak, aki fölött — a judaizálók szerint — Rómában akkor diadalmaskodott, amikor a bűbájos Simont legyőzte, mert Simon neve alatt sz. Pál személye lappang. Sz. Péter és sz. Pál követői a II. század végén kibékültek és közös megegyezéssel úgy adták elő a dolgot, mintha az apostol-fejedelmek mindig egyetértöleg működtek volna a pogányok megtérítésében és mintha mindketten egyidőben tanítottak és haltak volna meg Rómában. E két párt kibékülése volt a katholikus egyház eredete. Sz. Péter állítólagos római útjáról a római eredetű apokrif Klementinák szólnak, mivel pedig a hagyomány ezen fictiókra épít. tehát hamis. Az új-tübingai iskola most említett tanítása ellen vállvetve küzdöttek a katholikusok a pozitív hitü protestánsokkal egyetemben. Megjegyzendő, hogy a katholikus írók a «factum Petri»-re nézve mindig megegyeztek, a különbség csak ott merült fel, ahol sz. Péter római tartózkodásának tartamáról volt szó. Áz utolsó nagyobb támadást az 1870-iki zsinat alkalmával intézték az egyház ellen, midőn a katholikusok régi hűsége a legfőbb egyházi elüljáróhoz, a zsinat határozataiban megerősítést és tápot nyert. Röpirat röpirat után készült, pro és contra, sőt -— jellemzöleg az akkori kedélyállapotra — nyilvános vitatkozás is volt Rómában (1872. február 9-én és lü-én) a katholikusok küldöttei és a protestáns képviselők között. Ilynemű vitatkozás Luther és Eck ideje óta nem volt. A katholikusokat Fabiani, Guidi, Cipolla, a protestánsokat ■i • Hit.udományi Folyóirat» 18Ü3.
