Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Hübner Gyula: Leibnitz és a katholikus vallás

érthetőbben nyilatkoznám a mód felett, mely ezen bizonytalanságból kisegíthetne, ami miatt jóságának igen le volnék kötelezve.» 1

Ha tehát Leibnitz őszinteségének hihetünk, mely felett kétkedni különben semmi okunk, okait, melyek öt a protes- tantismusban megtartották, a következőkben vonhatjuk össze :

1. Azon hamis gondolat által engedé magát hitbeli meggyőződésének nvilt bevallásában befolyásoltatni, hogy visszatérve az egyház kebelébe, tudományos elveit fel kell majd adnia. Már pedig mint Ernest grófhoz írja: «Nemes, nagylelkű szellemeknek mi se visszataszítóbb, mint ily kényszer».1 2 3 Koper- nik és Galilei rendszereinek censuráltatása felette rossz hatással volt érzékeny lelkületére. Ez időben Rómában tartózkodván, minden tekintélyét és befolyását latba vetette, hogy Koper- nik felmentését keresztül vigye.3 Leibnitz bizonyára hasonló sorstól tartott, ha egyszer az egyház közösségében lesz, mely félelmének, mint láttuk, kifejezést is adott.

Csakhogy a nagy gondolkozót e dologban nem vezérelte az a helyes ítélet és tapintatos eljárás, melyet egyéb működésében bámulunk; sőt tartózkodó viselkedésének okait nem ritkán önmaga rontja le ellentétes nyilatkozataival. Jól tudhatta ö azt és tudta is. hogy a protestáns tudósok müvei, ha az egyház hit- és erkölcstanaiba ütköztek, nem kevésbbé lőnek kárhoztatva, mint a katli. szerzők termékei. Jól tudta azt is, hogy Kopernik és Galilei kárhoztatásában az egyháznak része nincs. Az egyház, amint azt Leibnitz és őszinte kortársai is bevallják, ezen s hasonló kérdések felett nem hozott végérvényes ítéletet. «Ha a congregatio, így ír Ernest grófhoz, előbbi censuráját megváltoztatná, vagy enyhítené, ezáltal mit sem ártana saját tekintélyének, annál kevésbbé az egyház tekintélyének, miután 0 Szentsége nem járult hozzá.'’)4

1 V. ö. Guhrauer, Gottfried W. Freiherr v. Leibnitz. 1. k. 344 és köv. 1.

2 V. ö. Rommel i. m. II. k. 200—202. 1.

8 V. ö. Eméry i. m. III. k. 55. 1. és Gerhardt, Leibnitzens math. Schrift. VI. k. 145. kk. 1.

4 Rommel i. m. II. k. 200. 1.