Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Kőrössy Endre: A megtestesülés Isten dicsősége
480 elörerendelésének (praedestinatio) szigorú teljesülése. — mint a kálvinisták állítják: annyit tudunk, hogy az örök igazságosságnak vádlottai a kárhozottak, s mert ilyenek, ök csak más oldalról és rettenetes módon, de mégis Isten dicsőségéről tesznek tanúságot. De hogy a dolgot el ne hagyjuk: Ha Istennek egész külső dicsősége a teremtmények, kivált az eszes lények szépségében és méltóságában áll, s magában foglalja az embereknek Istenről szerzett világosabb ismeretét, tiszteletét, szerete- tét s a benne való boldogságot: akkor a Megtestesülés mindezek nyomán a leghathatósabban hirdeti azt. S hogyan? Leszáll Isten, egy szűznek méhében testet és emberi lelket vesz magára, születik időben, szegény sorsban, — egy elhagyatott istállóban. S abban a pillanatban, melyben a világra jő, pásztorok égi jelenetet látnak! angyali hirdetés által megtudják, hogy «aki Israel világossága és Jehova dicsősége lesz», megszületett a megígért Messiás. És mit tesznek erre? Felismerik az isteni Felséget, sietnek imádására, bemutatják hódolatukat abban a belső tudatban és szent meggyőződésben hogy az előttük fekvő gyermek Isten. De íme! a napkeleti bölcsek csillag által hozzá vezérelve, szintén megismerik a kisdedben az örökkévaló istenséget, s leborulva előtte, aranyat, tömjént és myrrhát ajánlanak fel neki hódolatul. Mire mutat mindez? A dicsőség legmagasabb pontján a betlehemi kisded nyugszik, kit bölcs királyok úgy. mint pásztorok megismernek és imádnak. De ha öt, a megtestesült második isteni személyt ily dicsőség környezi, az emberek részéről tanúsított imádás. hódolat és tisztelet a másik két személyt is: az egész isteni lényeget illeti. S a dicsőség e korai nvilvánulásán kívül az emberré lett Fiú-Istennek egész földi életén keresztül kimagas- lanak azok a pontok, melyek Istennek legbecsesebb teremtményei hódolatát biztosítják. Látjuk a megfoghatatlan isteni dicsőséget magában a Megtestesülésben. Istennek legfőbb tökéletességei nemcsak visszatükröződnek itt, hanem külsöképen nyilvánulókká válnak ; — kérdem: lehet-e valami emelöbb Isten dicsőségében, mint az ö tökéletességei? Bizonyára nem. S e szempontból
