Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Robitsek Ferenc: Sz. Péter római püspökségéről
47 amelyek a «factum Petri-»t igazolják, és azon van, hogy rámutasson a hamis hagyomány eredetére és okaira. Ez volt Spanheim beismert célja és törekvése. Velenusnak Spanheiin- nak és a régibb eretnekek érvei körülbelül a következő pontokra redukálhatok: sz. Péter sohasem volt Rómában, mivel erről nem szól a Szentírás, ellene szólnak az Ap. Cs.-ben és sz. Pál leveleiben foglalt chronologiai adatok : a sz. Péter I. levelében 5, 13. említett «Babylon» alati nem Róma érteteti ; Irenaeus, Gajus adatai hamisak, azokat nem az igazság, hanem a római egyház nagyzási hóbortja sugalmazta. Miként a XIV. században, úgy később is akadtak a megtámadott igazságnak kitűnő védői, közülök csak Fisher roehes- teri püspököt, Cochlaeust, Fabert, Cortesiust, Bellarminet. Fogginit. Baroniust. Natalis Alexandert. Bianchit említjük, akik a jobblelkü protestáns tudósokat annyira vitték, hogy sz. Péternek Rómában való prédikálását, halálát elismerték, de püspökségét nem fogadták el, vagy hallgattak felöle, vagy az érvek súlya alatt legfeljebb valószínűnek ismerték el. Fog- gini 17 ilyen nevezetesebb protestáns írót nevez meg.1 A múlt század végén és a jelenleginek elején a hatalmas politikai átalakulások jobban fogva tartották a kedélyeket. semhogy a vallásos polemikus irodalom pártolókra találhatott volna. Az első, aki századunkban a vitát újból megindította, Eichhorn jénai, később göttingeni tanár volt, aki sz. Péternek római tartózkodásáról mitsem akart tudni.3 Eichhorn utánzókra talált, akik az irodalmat röpirataik- kal valóságosan elárasztották; nincs európai nyelv, amelylyel irányzatos müvek gyártásával, az igazság rovására vissza nem éltek volna. Fö jellemvonásuk a merev tagadás. A legújabb kor ellenséges írói két táborba sorozhatok, a szerint, amint a rationalistikus áramlattól elsodorva a Szentírásnak és a kereszténység első századainak eseményeit a regék birodalmába utasítják vagy pedig, megengedve, hogy sz. 1 2 1 Foggini. De Romano divi Petri itinere et episcopatu, Florentiae 1741 p. 9. 2 Eichhorn Einleitung in das N. T. I, 554; 111, 603 etc. Leipzig.
