Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Robitsek Ferenc: Sz. Péter római püspökségéről
45 Az eddig mondottak összegezéséből kitűnik, hogy «sz. Péter római püspöksége» kérdésének megoldása kővetkező hitigazságokkal szorosan összefügg: 1. Krisztus Urunk a legfőbb egyházi elüljárói hatalmat sz. Péternek adta; de úgy, hogy 2. e hatalom túlélje sz. Pétert és minden további birtokosát a világ végéig; és hogy 3. a római püspökök isteni jognál fogva, «jure divino» mindenkori örökösei sz. Péter legfőbb egyházi elüljárói hatalmának. A «factum Petri» tehát átmenet a 2-dik hitigazságról a 3-dikra, amennyiben megszabja az öröklés feltételeit, és ez az, hogy római püspök legyen az, aki a legfőbb egyházi elüljárói hatalmat bírhatja. Nem ugyan a Szentírás, de a századok tanúságtétele egyedül és kizárólagosan csak a katholikus egyház által hangoztatott «öröklési módot» jelöli ki: mi természetesebb tehát, mint az, hogy akik a pápa legfőbb elüljárói hatalmát akarják megdönteni, tagadásba veszik a «factum Petri»-t; sz. Péter sohasem volt Rómában, tehát nem volt alapítója a római egyháznak, sem Rómában meg nem halhatott, — így szólnak ök, — jól tudva azt. hogy ha az apostolfejedelem Rómát megszentelte jelenlétével, sőt halálával, akkor e jelenlét nagyobb jelentőséggel bir, mint a turisták megérkezése valamely városban és halála nagyobb fontosságú mint egy pórul járt hegymászóé, akinek gyászos végével ideig-óráig foglalkozik a megrémült közvéiemény. Ezt maguk a protestánsok is mondják, akiknek nevében szóljon Lipsius: «Das römische Papstthum gründet auf jene angebliche Thaisache seinen Anspruch auf den Primat und es lässt sich nicht leugnen: hat jemals der Fuss des Apostelfürsten die ewige Stadt betreten, dann ist er sicher nicht als einfacher Reiserder, sondern Kraft seiner apostolischen Vollmacht dorthin gekommen ... So erscheint dann der Anspruch der römischen Kirche nicht so ungereimt die Reihenfolge ihrer Rischöfe auf Petrus zurückzuführen. . . . Immerhin würde der römische Episcopat auf der von Petrus übertragenen Macht beruhen.A A «factum Petri-»t a XIV-dik századig nem tagadta 1 1 Jahrbücher für prof. Theologie. 1876, 562. lap.
